A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - II. fejezet. Germán-hún korszak. Népvándorlás
56 A. Balaton és vidéke a történeti korban. és a római műveltségtől pezsgő élet kihalt. A népvándorlás előhadaiként e provin- cziákon átvonult : alánok, vandálok, majd a keletrómai császár jóváhagyásával ide letelepedett nyugati gótok annyira elpusztították ezt a virágzó tartományt, hogy Attila mit sem talált annak hajdani fényéből. A rómaiak népes gyarmatvárosai nagyrészt elpusztultak, a lecsapolt vízmedenczék beiszaposodtak, ismét mocsarakká váltak s az eddig jól megművelt földek parlagon hevertek, a termény megfogyott, az eleség szűkössé vált. Ily viszonyok között lehetetlen volt Attilának székhelyét a dunántúli részekbe helyeznie, hanem oda kellett összevonni népe legjavát, ahol az igények könnyebben kielégíthetők s a szükségletek bővebben beszerezhetők. Alig hihető tehát Attiláról, hogy ily körülmények között, életczélját csak az örökös pusztítás képezte volna. Sőt ellenkezőleg! sokkal valószínűbb az, hogy hódításra termett népének bizonyos fokú kultúra fenntartása által a fennmaradást s uralmat iparkodott biztosítani. Hogy azonban mindezekről, valamint állami életről és szervezetről a hun birodalomban — kútfők alapján — nem szólhatunk, annak egyedüli oka az, hogy a folyton újabb s újabb kalandok után egész Közép-Európán végigcsatangoló népet a rólok megemlékező egykorú írók csak harczaikról ismerték, állami és kulturális életük megfigyelésére sem idejük sem alkalmuk nem volt. A hunoknak pannoniai élete az egykorú feljegyzések alapján két szóval jellemezhető: „harcz, háború“. Hol ellenség, hol pedig szövetségesekként harczolnak majd a rómaiak ellen, majd azok mellett. K. u. 453-ban kialszik a keletről Pannóniába csapott meteor fénye. Attila meghal. Vele együtt ismeretlen sírjába temetkezik a hunok ereje, hatalma is. Fiai már nem képesek a belviszályok és egyenetlen kedések által megzavart hatalmas birodalmat a minden oldalról benyomuló ellenséges népek ellen megvédeni. A hunok eddigi vazallus népei egymásután ellenük támadnak. így a gepidák és keleti gótok. Attila legöregebb fiának, Elláknak seregét a keleti gótok verik meg egy jelenben ismeretlen pannoniai folyó, a Netad mellett s a vert népet vezérük eleste után visszaűzik a Fekete-tenger partjaira, oda, ahonnan a hunok annak idején a győzedelmes gotokat űzték ki. Alig negyedszázad múlva, hogy a hunok Pannóniát elfoglalták, már megkezdődött az eddig legyőzhetetlen hunok visszavonulása őshazájukba. A hatalmas hun birodalom 455-ben teljesen szétesik és az uralomban az eddigi vazallusok osztoznak meg egymással. A gepidák egy része a hajdani Dácziába vonul, míg a keleti gótok Pannóniában szállanak meg. Walamir, Theodemir (Dietmar) és Widimir osztoznak egymással Pannonia felett. Erről az osztozkodásról olvashatunk Jornandes vagy Jordanes kritoni püspök s magát gót nemzetiségűnek valló történetíró „De rebus geticis“ czímű, már idézett művében a Vl-ik századból. Említi, hogy a Pannonia felett osztozkodó három keleti gót testvér közül Theodemir a „lacus Pelsodis“ mellett fekvő részt kapta1 s amikor testvére Walamir, akié Győr vidéke volt, a Hennimund (Chunnimund) suev vezérrel viselt háborúban elesett, 1 I. m. c. 50. Nam Walamir inter Scarniungam et Aquam Nigram, Theodemir iuxtum lacum Pelsodis, Widimir inter utrosque manebat. Csaknem ugyanígy Ekki HARD-nál a XI —XII. századból: Chronicon universale, pag. 127. „Nam Walamir inter Scarniungam et Aquam Nigram, Diet morus iuxta locum Pellois habitabat, Witimar cum utroque manebat.1'
