A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - I. fejezet. Őskor és római korszak
21 Őskor és római korszak. így terjeszkedtek a bojok dél felé is. Átlépték eddigi települő helyüknek természetes határát, a Dunát és néprokonaik, a tauriskok és skordiskok közelében megtelepednek a Dunántúl északnyugati részében, a Fertő és Rába vidékén, egészen a Balaton taváig terjedő azon fennsíkon, melynek határát a Dunántúlt délnyugatról északkeletnek húzódó középhegység csaknem szabályosan keresztben átmetszi.1 A bojoknak ez újabb hódítása idejében tehát — mint az STRABo-nál olvasható1 2 — az Adriai Tenger és Ister (Duna) közt elterülő vidéken, a későbbi római Pannóniában és Illyriában három kiválóbb kelta néptörzs lakik : a boj, tanrisk és skordisk. Vegyest laknak az illyr és thrák népekkel, míg az őslakó pannonok (paeonok) a többi részeket lakják. Strabo — Augustus kortársa — még nehány kisebb pannoniai néptörzset is felsorol, úgymint: a breukokat, andizeteket, ditónokat, pirustokat, mazaiakat, dezidiatokat (Bató vezérökkel), akik egészen Dalmácziáig laknak más népségekkel. Művéből azonban csak az látszik, hogy ő Pannonia legészakibb határát még csak a Drávánál a Szerémségben keresi, a Balatonvidéket, a későbbi pannoniai provincziák szívét tehát ő még nem ismerte. Vellejus Paterculus, ki szemtaniíja volt a K. u. 6-ban kitört nagy pannon lázadásnak, Pannóniát le nem írja.3 4 Plinius az első század közepén (K. e ) már több néptörzset említ Pannóniában. Ezek közül többel találkozunk még a későbbi századokban K. u. is. Lakták pedig Plinius szerint Pannóniát : a breukok, aravitok, azalok, amantenek, belgitek, kurtárok, kornakátok, eraviskok,1 herkuniatok, latovikok, azeriatok, varkiak, skordiskok és tauriskok.5 6 Városokat Carnuntumon a pannoniai téli táboron, továbbá Scarabantián és Sabarián kívül egyebeket még meg nem nevez.0 A Pannonia belsejébe húzódott kelta néptörzsek nem voltak nomád természetűek, amint hogy az a nép, mely bizonyos fokú kultúrával bir — amennyiben állat- tenyésztésen kívül mezei gazdálkodással foglalkozott, sőt ipart űzött — ilyen nem is lehet. A gall sajt és disznóhiis Rómában keresett czilek volt, ez azt bizonyítja, hogy fejlett juh- és sertéstenyésztésük is volt. A balatonmelléki erdők, különösen pedig a Bakonynak irtatlan makkos rengetegei7 mintegy hivatvák arra, hogy a letelepülő népet a sertéstenyésztésre ösztönözze. Irtogatták az erdőket, kiszárították a mocsarakat, hogy nemcsak közlekedési utakat, hanem művelés alá vehető földterületeket is nyerjenek.8 Ebbéli munkásságuk közben a Balaton vidék posványái, bűzös mocsarai, járhatatlan ingoványai sem maradhattak előttük figyelmen kívül. Legalább erre mutat az a körülmény, hogy a győztes rómaiak már könnyebben, járt utakon vonulhattak Pannonia északi határai felé. 1 Mannert Konrád: Geographie der Griechen und Römer. Nürnberg 1792. 8°. V. könyv, 4. fej., 597. lap: „Es bewohnte, oder beherrschte wenigstens, das ganze Blachfeld vom Bodensee an, durch Bayern, durch Oesterreich, durch Ungarn bis an den See Peiso (den Balatonsee).“ Mindenesetre a Balatonig terjedt a bojok szállóhelye, később azonban bizonyítani fogjuk, hogy a Peiso név csak a Fertőre alkalmazható. ! Strabonis Geographicon : L. VII. cap. 5. c. 313—314. 3 Historiae Romanae L. II. c. 114. 4 Tacitus szerint (Germania, c. 43.) az eraviskok vagy araviskok nem gall néptörzs, hanem az ozoktól (osones' elszakadt törzs. 5 Plinius: III. 27. 6 I. m. III. 25. 7 „Pannonia glandifera“. 8 Strabo: i. m. L. IV. cap. 207. és L. VII. cap. 314.
