A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Bevezetés
X A Balaton környékének archaeologíája. leletről (129. 1.). Ezután még több kisebb-nagyobb czikke következett az Archaeologiai Értesítő XI. (1891) kötetében az uzsai erdőben talált római tárg3'akról (115. 1.), a XIV. (1894) kötetben, melyben a keszthelyküti és berkimalomi római „táborokat“ említi (115. 1.), a XVI. (1896) kötetben a csobánczhegyi urnaleletről (128. 1.) és az ódörögdpusztai római telepről s régiségeiről (1 16. 1.), a XVII. (1897) kötetben a szigligeti (123. 1.) és kisapátii (126. 1.) bronzleletekről, a hol a tapolcza—avardombi kelta sírleletről (122. 1.) is megemlékszik, — míg 1899-ben az Archaeologiai Közlemények XXII. évfolyamában „Sümegh és vidékének őskora“ czímen meg nem jelent egy nagyobb munkája, a melyben a Balaton vidékéről azon kívül, amit addig közzétett, új anyag: a cziframajori réztárgyak (123. 1.), a rezi bronzlelet megmentett része (110. 1.), Köveskálláról egy bronzrög (145 1.) és külön mint „Balatonvidéki leletek“ : a cziframajori urnatemető bronzékszerei és edényei (123. 1.), a kiseörsi csontvázsírból származó bronztűk (131. 1.), a szigligeti Laténe korabeli csontvázsírok vasleletei (124. 1.) és a csobánczhegyi temető edényei (128. 1.) annyiban, hogy azokat rajzban is bemutatja. A miről 1899-től kezdve írhatott, ismét az Archaeologiai Értesítőben találjuk. A XIX. (1899) évfolyamban „A zalaszántói halmok“ czímen rövid leírást ad a tátikai halmokról és ásatásai kapcsán olyan leletekről, melyeket Csák Árpád talált (114.1.), a XXI. (1901) kötetben a nála stereotyp „Sümeghvidéki emlékek“ czím alatt egyebek között szól a lesenczetomaji (121. 1.) és szigligeti (124. 1.) népvándorláskori leletekről és a Lesenczetomaj mellett fekvő csertetői dűlőben talált urnasírokról (121.1.), a XXIV. (1904) kötetben pedig „Régi ekék részei Sümegh vidékéről“ czímű czikkében a Badacsonynál (125. 1.) és Szentgyörgynél (127. 1.) előkerült ekevasakról. Két kisebb czikke olvasható a XXV. (1905) évfolyamban, az egyiknek czíme „Fonyódi urnasír“ és ebben egy őskori bronzkarikaleletet ír le (29. 1.), a másikban „Badacsonyi lelet“ czímen két őskori aranyékszert ismertet (125. 1.). A badacsonyi leletek közül, melyeket munkámban felsorolok, hiányzanak azok a kelta régiségek, melyekről Darnay „Badacsonyi kelta sírok“ czím alatt czikket közöl az Archaeologiai Értesítő XXIX. (1909) évfolyamában. Szó van két női csontvázsírról a lelőhely közelebbi meghatározása nélkül, a melyekben a sok agyagedény mellett bronzékszereket találtak : az egyikben egy fibulát, egy nyakpereczet, egy vonaldíszes lemezből hajlított („teknőczhéj“, a mint Darnay nevezi) karpereczet és egy másikat, a mely hét félgömbből áll ; a másik sírban két hasonló bütykös karpereczet, a melyek közül az egyik töredék. A római és népvándorláskori leletekkel Darnay rendesen röviden végez, jobban járatos a praehistoriában, a miről „Magyarország őskora“ czímen 1900-ban megjelent kis kézikönyve is tanúskodik és a mint ezt főleg a bronzleletek leírásánál látjuk, a mikor bőven idézi az analógiákat. Ezért érdemel említést még egy a Balaton vidékére vonatkozó czikke, mely az Archaeologiai Értesítő XXX. (1910) évfolyamában „Az uzsavölgyi bronzkincs“ czím alatt megjelent (115. 1.). Kevésbbé szakember akart lenni Csák Árpád, de annál lelkesebb és önzetlenebb kutatója volt, és bizonyára ma is az, Keszthely és vidéke régiségeinek. Még az elmúlt 80-as években, mint ifjú, Romer buzdító hatása alatt felásatta az egyik tátikai halmot (114. 1.) és kezdte gyűjteni a régiségeket Fenéken (48. 1.), Badacsonyról Diana bronzszobrocskáját (126. 1). Már elég szép gyűjteménye volt 1896-ban, midőn először megmutatta nekem édes anyja, a kinél odaadóbb munkatársat nem találhatott voina. E gyűjtemény nélkül, azt hiszem, bajos is lett volna gondolni egy Balatoni
