A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Bevezetés
A Balaton környékének archaeologiája. XI Múzeum alapítására. De így, hogy Csák felajánlotta, az, mint ő maga az 1898 jan. 18-án megalakult Balatoni Múzeum-Egyesület első évi jelentésében írja, egymagában is a nagy közönség számára megnyitható osztályt képezett. A múzeum már akkor a népvándorláskori sírleletek egész sorát mutathatta fel. Csák nemcsak tovább folytatta a gyűjtést és sok, alkalmilag napfényre került sírleletet mentett meg azokon a helyeken, hol Lipp ásatott, így a fenékpusztai temető helyén (69. 1.), az 1896—1898 években a keszthelyi sörházkertben (99. 1.), hanem az a jó gondolata is támadt, hogy Lipp ásatásait folytatja: 1897-ben Alsópáhokon (102. 1.) és 1898-ban a Dobogón, a hol különben már Lipp előtt is ásatott (105. 1.). Még abban az időben szedte össze a diási népvándorláskori temető sírleleteit is (108. 1.). Az első római ásatása 1898-ban a bakonycseri szőlőtelepen két római épületet tárt fel (111. 1.) a hol később egy kis bronzlelet is előkerült (111. 1.). Ennél jelentékenyebbek voltak azok a munkálatok, a melyeket a Balatoni Múzeum-Egyesület a fenéki vár maradványainak felkutatása végett 1899-ben kezdett. Ekkor nyílt először alkalom, hogy Csák a várterületen belül egy nagyobb és egy kisebb épület falait ha nem is ásathatta fel teljesen, de legalább annyira feltakarhatta, hogy a pontos alaprajzuk fölvehető volt (55. 1.). Azzal a leírással kapcsolatban, a melyet róluk 1903-ban „Fenék (Mogentiana)“ czím alatt a Balatoni Múzeum-Egyesület első Évkönyvében írt, részletesen ismerteti a F'enékre vonatkozó adatokat és az újabban felmerült kétségekkel szemben nemcsák' bebizonyítottnak látja ásatásaival Fenék római voltát, hanem ragaszkodik ahhoz a régebbi felfogáshoz, mely Fenékre helyezi Morgentianát. Többet Fenékről nem írt, pedig a rákövetkező években még az épületek egész sorát ásatta fel (58. 1.) és temérdek régiséget hozott napfényre 61. 1.), köztük több feliratos kőemléket (67. 1.) Arról is csak újságokban adott hirt, hogy 1907-ben ásatást rendezett, a mely legalább a bástyafal egy részéről hiteles képet nyújtson (53. 1). Látta, hogy a M. Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága kívánja a Balaton környékének az archaeologiáját is feldolgozni és ebben a munkában készséggel támogatta, a legdicséretreméltóbb önzetlenséggel bocsátva rendelkezésre nemcsak az anyagot, hanem megfigyeléseit is. Annál nagyobb buzgalommal karolta lél magukat a helyi kutatásokat. 1901-ben felásatta a fenéki temető azon részét, melyhez Lipp nem nyúlt (70. 1.) és itt talán még jobban, mint másutt, figyelt arra, hogy a leletek síronként együtt maradjanak. Mint lelőhely nem lehetett egészen ismeretlen a Keszthelylyel határos Csórégödör sem, a honnan őskori edényeken kívül kelta és római sírleleteket mentett meg (93. 1.). Vannak azonban helyek, a honnan nagyrészt az ő révén jutottak az első leletek a Balatoni Múzeumba, mint Hévízről egy őskori kőbalta (103. 1.), Balatonkeresztúrról egy fazék, mely egy bronzkori urnatemetőhöz tartozott (33. 1.), Lesenczeistvándról egy őskori tál (121. 1.), a Felső-Dobogóról egy kelta urna (104. 1.), Szentgyörgy várról egy őskori urna (43. 1.) és egy római bronzedény, mely emberfejet ábrázol (44. 1.), Felsőmándpusztáról egy római urna és bronztárgyak (45. 1.). Balatongyörökön, a honnan egy rézbalta és két őskori bronzkorong származik (117. 1.) Csák egy római telep nyomait ismerte fel s arról 1901-ben jelentést tett a Műemlékek Országos Bizottságánál (118. 1.). A legtöbbet 1905-ben Balatonhidvégpusztán találhatta, nagyon sok edényt és bronzokat, egy oly helyen, melyről akkor tűnt ki, hogy bronzkori telep volt (39. 1.). Balatonberényben először maga, később, 1905-ben Sági JÁNossal együtt ásatott, hogy
