A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének archaeologiája. 189 hogy a győri benczés főgymnasium is kapott ezen leletekből mészbetétes edényeket, de ezen kívül újat nem mond. Később, 1904-ben a város ellenkező oldalán, a Papvásártér en ^ építkezés közben egy másik urnatemető jutott felszínre. Erről s a Veszprémmegyei Múzeumba került mellékleteiről Rhé valamivel bővebben szól imént idézett művében, mint az előbbiről. Bár a két temető Rhé szerint azonos kultúra emléke, mégis, tárgyaiknak formája, anyaga és kivitele némileg eltér egymástól. A papvásártéri temető — úgymond Rhé.— gazdagabb környezetre vall, mert míg az elsőben bronzmelléklet teljesen hiányzik, addig ebben nehány bronztárgy is volt és a temetkező módnak is több változata fordult elő. De hogy, hogy nem, a bronzok között van egy lánczos fibula (3. ábra, 4. 1.), mely Rhé szerint «a bronzkor végére vall», pedig határozottan vaskori, nem is a hallstatti, hanem a kelta korból való. Csupán a Veszprémvármegyei Múzeumi Bizottság és Múzeum-egylet 1910. évi jelentéséből (15. 1.) tudom, hogy Laczkó Dezső újabb bronzkori urnasírokra akadt : 1. az Arpádutcza északi végén nyitott murvabányában, a honnan két igen díszes kis urna és négy bronzapróság jött elő; 2. a városi kórház udvarában, hol 10 urna volt ; 3. a ye- ruzsálemhegyen, hol a régi Holles- telken épülő ház alapozása alkalmával 41 db. egész és 40 db. törött mészbetétes edényt emeltek ki s ezeken kívül még két nucleus és egy bronztű került elő. Római emlékeket, mint említettem, hiába keresünk Veszprémben. Romer az Arch. Közlemények III (1863) 36. lapján is csak azt mondja, hogy a város vigyázó tornya talán római eredetű. A várban a püspöki székesegyház restaurálása alkalmával ugyan előkerült egy római faragott kő, de azon nincs mit csodálkozni, hiszen oda hozhatták az építéshez kisebb-nagyobb távolságból, mint az másutt is megtörtént, a hol a középkorban épült templomokat találunk. Ez a bántai homokkőből faragott négyszögű hasáb (222. ábra) alul csonka, magassága 64, szélessége 48, vastagsága 43 cm. A sima léczkeretbe foglalt széles oldalán a bemélyített alapból reliefben kiemelkedő harczost mutat, a mint fölemelt jobb kezével egy tőle jobbra álló rúdra (lándzsára) támaszkodik. Ezen gesztusnak megfelelőleg teste félig, feje egészen balra fordul, a jobb lába előbbre van, mint a bal. Nincsen az a typikus merev tartása, mely sírköveink álló alakjait jellemzi, hanem inkább valami görög motivumra vezetendő vissza. Az öltözete sem vall római katonára; fején, a mennyire a kő rossz fenntartása felismerni engedi, gömbölyű bőrsapka van, felső testét pedig nyaka körül körívben kivágott és a jobb vállán összetűzött ruha fedi, mely felső testének jobb oldalát szabadon hagyva, leér a csípőkön alul. 222. ábra. Római domborképes kő Veszprémben.
