A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek

190

A Balaton környékének archaeologiája.

Nem voltak azok sem római sírok, melyekre a Jeruzsáleinhegy nevű városrészben 1909-ben liázalapozásnál és pinczeásásnál bukkantak. Több csontvázat emeltek ki a puszta földből, melyeknek, mint azt Laczkó jelentésében (Balácza 19. 1.) olvasom s a mivel be kell érnem, rendszertelen fekvése és vegyes mellékleteik (bronzhajgyűrűk, karpereczek, csüngök, agyaggyöngyök, typikus római bronzűbulák, vaskések és IV. századból Maló érmek), mint Laczkó hiszi, mind legföljebb arra engednek következtetni, hogy itt egy a IV—V. században római hatás alatt élt nép temetője rejtőzik.

Az a népvándor lás kori lelet (egy nagyobb és egy kisebb bronzszíj vég, egy egész boglár — mind a három áttört mű —, továbbá egy csat és vasnyílcsúcs), melyet Hampel 1897-ben (A régibb középkor emlékei Magyarhonban CCCXVIII táblán és 471. 1) publikált, a Gizella-kápolna táján került elő, a mikor — mint Hampel mondja —- évekkel ezelőtt ott ásatások folytak.

Veszprém környékén,

mint az Arch. Közlemények VI (1866) 184. lapján olvassuk, de hogy közelebbről hol, azt nem tudjuk meg, találtak egy bronzfibulát, mely igen hasonlított a római íjas fibulákhoz, de mégsem lehet római, mert vele együtt öt különféle nagyságú kúpalakú (kalapcsaféle, mint Romer mondja) pikkely is volt, minők a bronzkori leletekben szoktak előfordulni. Ezek a tárgyak akkor Bakits Ferencz birtokába kerültek.

Egy őskori sírra bukkantak aztán még a város határában, a város nyugoti részén fekvő téglaz'etőben és abból a sírból került, mint Csetneki az Arch. Értesítő XI (1877) 131. lapján írja, Véghelyi Dezső birtokába egy kettétört sodronykargyűrű bronzból, három borostyánkőből való gyöngyszem és 4 darab átfúrt, félig elmetszett tengeri kagyló. Azt is megjegyzi Csetneki, hogy e sírhely nehány száz lépésnyire fekszik azon ősteleptől, a honnan ő cseréptöredékeken kívül több «kőcsekört» állított ki az 1876. évi budapesti praehistorikus congressus alkalmával. Rhé «Osés ókori nyomok Veszprém körül» czímű dolgozatában a 9. lapon lehetségesnek tartja, hogy ennek a telepnek helye azonos a Gulyadombbal, a hol Laczkó Dezső is több őskori cserepet gyűjtött.

Ezen régebb idő óta ismert lelőhelyeken kívül Laczkó, mint erről a Veszprém- vármegyei Múzeumi Bizottság és Múzeum-egylet 1910. évi jelentésében beszámol, 1910-ben a Baráterdö mellől került számos kőkori emlék a Veszprémvármegyei Múzeumba és különösen fontos kőkori telepnek bizonyult a város délnyugoti sarkát szegélyező Pázmándi-dűlőnek a vámosi országúttal határos része, a honnan Laczkó egynéhány formás kőbaltát, számos kovaeszközt, nucleust és edénytöredéket szerzett.

Ha magában Veszprémben hiányzanak is a rómaiság nyomai, a környékén kissé távolabb Veszprémtől nyugotra, mint Laczkó megállapította és «Balácza» 19. lapján közli: 1. a kiskúti csárdától a Sashegy felé vezető kocsiút déli lejtőjén, a városi malommal szemben egy kisebb római épület kő- és téglamaradványainak kell lenni ; 2. ugyanilyen nyomok volnának a Csatári-malomból a Sósteleki-diilőre felvezető kocsiút mentén (alapjálmaradványok peremes téglák, typikus római edénycserepek és vasszerszámok); 3. a Sédvölgy és Tekeresvölgy összetorkolása közé zárt fensíkon pedig, az ú. n. Csatárhegyalján nagyobb római telep kő-, tégla-, vakolat- és cserépmaradványai mutatkoznak, a honnan egy Gordianus-féle nagy bronzérem is előkerült.