A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek

A Balaton környékének archaeologiája.

162

A második emlékkövön Weszprémi, aki azt a Paulinusok templomában találta, mindössze egy sort tudott elolvasni. Mint a bekezdése (jperpetuae) mutatja, ez is egy sirk övön vagy sarkophágon állott. Utána azonban viscorum következett. Ez csak egy csonka szó lehet s önkéntelenül az Eraviscorum-ra való kiegészítés jut eszünkbe, egy kelta néptörzsnek a neve, a mely törzs elég közel lakott a Balatonhoz.

Hasonlókép eredmény nélkül jártam Todesco kastélyában, a hol 1869-ben egy sírkő állott, melynek Romer közbenjárására a Nemzeti Múzeumba kellett volna kerülni. L. Arch. Értesítő 1869. évf. 225. 1. Tudomása volt még RóMERnek egy Nagyvázsonyban létező feliratos koporsóról (u o. 187. 1.), a melynek azóta, úgy látszik, szintén nyoma veszett.

Ezeket a köveket nyilvánvalóan Nagyvázsonyban vagy környékén találták, legvalószínűbben ott, hol az uradalomnak birtokai vannak. így származhattak a Zsófiamajőrből, mert a Nemzeti Múzeum már régebben kapott onnan (a Rég. Napló 130/1874 szerint a Zsófiapusztáról) egy sima téglát, bronzlámpát és egy emberi alakot ábrázoló bronzfibulát, újabban, 1908-ban pedig — mint Laczkó (Balácza 12. 1.) közli — egy urna sok ezer római bronzéremmel került ott napfényre. De a közelebb fekvő Alsócsepelpuszta körüli uradalmi szántóföldeken is — mint ugyancsak Laczkó följegyezte — láthatók egy római telep maradványai : tetőcserepek, fűtőcsövek, faragott kövek. Ez az a hely, a hol egy kis éremlelettel egy ezüst Regalianus is előkerült. Magában Nagyvázsonyban a község nyugati végén kelett római épületeknek állani. A vörös barátok templomrontja alatti lejtőn ugyanis elszórtan egyes római tégladarabok, a Séd túlsó oldalán fekvő kis Barátipusztán meg a földből helyenkint kiálló falmaradványok, az egyik épület faltövében egy ép imbrex és odább Torma József burgonyaföldjén, nemkülönben a temető fala mellett felhányt kőrakásban is római téglák tűntek szemembe.

Tótvázsonyból

származik a CIL III. kötetében D. XXXVI alatt publikált római katonai diploma, melyet a debreczeni kollégiumban őriznek. Kiállíttatott Kr. u. 138 június 16-án és szól equitibus et peditibus, qui militaverunt in ala I et cohortibus V, quae — sunt in Pannonia superiore sub Haterio Nepote, — cohortis I Thracum, cui praest L. Numisius Priscus Boviano, ex equite Sex. Julio Primi f. Primo Treviro et Secundo filio eius. Primus és fia Secundus, kik a diplomát kapták, Trierből származtak, de elbocsáttatásuk után nem mentek vissza szülőföldjükre, hanem nálunk maradtak, a hol szolgáltak, mivel nyilván itt kaptak földet. így kerülhetett ez a diploma a mai Tótvázsonyba. A tótvázsonyi gazdák azonban, kiket megkérdeztem, nem tudtak semmit se arról, hogy efajta régiséget falujokban találtak volna, a mi nem is csoda, mivelhogy ez a diploma nagyon régen, még 1760-ban került elő.

A mit mégis megtudhattam, az a következő : A mikor a református templom körül, 50—60 év előtt a templomtér mellékét kiszélesítették s e végből a dombot, melyen a templom áll, levágták, sőt újabban is, a templom háta mögött fekvő park létesítésekor, sok csontvázra akadtak. Ezek lehettek újkoriak, de zsindelytéglák is kerültek elő s néhány apró római téglatöredéket még magam is láthattam a domb oldalában.

Hallottam továbbá, s ezt Nagyvázsonyban a plébánián is megerősítették, hogy a temetőnél levő murvagödörben 1894. és 1895. évek tavaszán olyan sir-