A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének h reba e o logi áj a. .101 vaskard és három vaskés, melyeket a keszthelyi városházán láttam, a mikor a Balatoni Múzeum még nem volt meg. Odább nyugatra, a gáthi dombon, a hol szintén követ fejtenek, 1895-ben népvándorláskori régiségek kerültek elő, melyeket az orsz. régészeti társulat a N. Múzeumba beküldött. Ezen régiségeket Hampel avarkoriaknak tartja s rajzban is bemutatja az Arch Ertesílő XX. (1900) évfolyamának 110, lapján «Újabb hazai leletek az avar uralom korából» czímű czikkében. Csak éppen megemlítem tehát, hogy ezen leletben van egy bronzzablának két darabja, három csatkarika ezüstből, egy csathoz való négyszögű lemez, egy kis ezüstkorongnak a darabja, négy nyílcsúcs vasból és egy «hengerded vascsó'féle tárgy» három töredéke. Keszthely vidékéről, de a lelhely pontosabb megjelölése nélkül, kapott aztán a Nemzeti Múzeum 1893-ban még egy népvándorláskori bronzövdíszt és egy bronzszíj véget (Rég. Napló 87/1893). Keszthely szomszédságában északnyugattal, Alsópáhok határában, mint Tupp az Arch. Értesítő VI (1886) 43. lapján írja, a páhoki út mellett levő kőfejtő helyén Veháp József kőmives egy egyes sírra akadt, melyben egy füles mázas korsó, egy kargyűrű és öt darab Nagy Constantinus-féle pénz volt. Mint megtudtam, ez a sir a pap földjén feküdt, azon útnak a déli oldalán, a mely Hévíztől Alsópáhokra vezet s a mely út mellett, de attól északra már előbb Lipp megtalálta a nagy sírmezőt. Ez tehát még az úton túl délre is átnyúlt. Ezen népvándorláskori temető helyén, a hévizi domb nyugati lejtőjén, mely csupa hosszú és keskeny szántóföldből áll, — mint Lipp írja — a mióta ő Keszthelyen lakott, azaz 1879 óta kerültek elő leletek. 1878-ban egy paraszt bronztárgyakon kívül, melyek azonban elkallódtak, két arany fülbevalót talált, melyekből felesége és leánya számára gyűrűket készíttetett. Lipp azonban csak 1883-ban fogott hozzá az ásatáshoz, midőn Cserép Gergely neki egy kis leletet megvételre kínált s Lipp a helyszínén arról győződött meg, hogy a lelet a temető érintetlen részéből való és erre Cserép Gergely földjét bérbe vette. Az 1883. és 1884. években Lipp aztán itt összesen 835 sírt ásatott fel, de mint maga bevallja (Die Gräberfelder von Keszthely S. 16), egy irányban sem jutott el a temető széléig. A leleteket mind a Nemzeti Múzeumnak szolgáltatta be (Rég. Napló 30. 146/1885). Miután a keszthely városi és dobogói sírmezőket időközben már leírta volt, ezen sírmezőt külön ismertethette volna, de ez nem történt meg, csupán az előbbiekről szóló munkájában (úgy a magyar, mint a német kiadásban) jegyzetben emlékezik meg róla, s azután még az Arch. Értesítő 1887. évfolyamában (54. 1.) ismerteti röviden, a hol az 1885. és 1886. évi ásatásaira is hivatkozva, azt állítja, hogy összesen 1192 sir került napfényre. Hampel nagy összefoglaló munkáiban is (A régibb középkor emlékei Magyarhonban 1 1894 és Altertümer des frühen Mittelalters in Ungarn I —III 1905) hiányzik a páhoki leletek leírása. 1897-ben azonban Csák Arpád folytatta az ásatásokat s még 215 sírt ásatott fel. Ezek mellékleteit a Balatoni Múzeumban találjuk, a hol leírásuk nem ütközött oly nehézségekbe, mint azoké, melyek a Nemzeti Múzeumba kerültek.
