A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
102 A Balaton környékének archaeologiája. Mint már Lipp megjegyezte (Die Gräberfelder von Keszthely, 16. 1.), ezen temetőben más temetkezési mód, mint az egyszerű eltemetés, nem fordult eló'. A talaj homokos palából áll s itt is megtörtént, hogy a kiásott kőlapokkal kirakták a sir oldalait. Ha a kőerek közti hézagokat felhasználták, ezeket aztán nagy és nehéz kőlapokkal fedték be. A csontvázak nagyon korhadtak voltak. Allatcsontváz, valamint koporsó nyoma nem mutatkozott. A sírmellékletekről szólva, Lipp csupán a főbb eltéréseket emeli ki, melyek a páhokiakat megkülönböztetik a keszthely- városi és dobogói temetők tárgyaitól. De azért Csák ezen ásatásának is megvan az a fogyatkozása, hogy nem lehet megállapítani síronként a mellékleteket. Mindenesetre érdekes az a megfigyelése, hogy a férfisírokban egy vaskésnél és egy vaskarikánál más nem igen volt és hogy ezek többnyire a jobb felső lábszárcsont táján feküdtek. Ezen újabb sírleletek, melyekkel Csák Arpád a Balatoni Múzeumot gazdagította, a következők (142. ábra): 1. A legnagyobb számmal vannak a kosaras fülönfüggők, ilyen 23 pár van, mind bronzból, s a kisebbfajta példányok mellett ott vannak a legnagyobbak. A kosár kupakját körültekert sodronyszálak borítják, egy páron azonban a sodronydíszítés Z alakban megy, egy másik párnál ugyanez a díszítés fölfelé húzódik. Egy fülönfüggőn a kupákat utólag kenderszállal erősítették a kosárhoz. A karikák kiszélesedő homloklapja rendesen ovális alakú s külső felületét ráforrasztott apró sodronykörök díszítik, melyek közül a középen levő nagyobb, mint a többi. Egy párnál azonban a homloklapnak hosszúkás szalagalakja van, csúcsos végekkel, a díszítés pedig egy hosszában végigfutó zsinorszalagból, szélein meg spirálisszerű vonalból áll (1. 2). 2. Tíz hasítottfokú tű, a leghosszabb 26 cm., száruk rendesen sima, de egyet ponczczal bevert apró körök, egy másikat hullámos vonalak díszítenek (3. 4). 3. Négy fülkanalasvégű tű, a kanál át van lyukasztva (5). 4. Harminczhat darab nyitott kargyűrű, melyeknek részint gömbölyű, részint három és négyszögű testük van (6). 5. Öt karperecznél vastagodó végeket látunk, melyek vonalakkal vannak díszítve. Egy karperecz végei kígyófejeket mutatnak. 6. Lemezes karkötő, melynek végei betolható szeggel összecsukhatok. A 13 mm. széles lemez díszítése három keskeny szalagból áll, melyekbe két sor pont van ponczczal beverve (7). 7. Egy pár gyermekfülbevaló, az ovális gyűrű alján egy fölfelé álló peczek van oda erősítve, lefelé meg egy kék üveggyöngy fityeg (8). 8. Egy nagyobb s egy kisebb halántékgyűrű (9. 10). 9. Három bronzcsat, de a peczek vasból való volt. A keretnek négyszögű alakja van (11). 10. Ugyanaz, a fejlemez szívalakú, a keret ovális (12). 11. Bronzfibula, korongalakú, átmérője 26 mm., közepén egy kerek rekeszbe foglalt kék üveggyöngy, e körül meg öt, nem egészen köralakú rekeszekben csillámlemezek díszítik (13). 12. bionzfibula, római forma, tűje hiányzik. 13. Két, övről való bronzcsüngő (14. 15), de az egyiket gyöngyfüzérbe akasztva, az áll alatt találták. Az áttört nyelvalakú lemeznek a szélén gyöngysoros díszítése van (15).
