Sziklay János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 5. rész: A Balaton bibliografiája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1904)

III. Lapok és folyóiratok

46 A Balaton bibliográfiája,. ENDRŐDI SÁNDOR: A Balaton mellékéről. Fővárosi Lapok. 1883. 194. 1 Alsó-örsi szőlőbeli élet. ERŐDI DÁNIEL: Keszthely-Hévvíz. Fővárosi Lapok. 1880. 162. 1. ERŐDI DÁNIEL: Hévízről Tátikára. Fővárosi Lapok. 1880. 181. 1. Rezi, Tátika ismertetése és Kisfaludy Sándor emlékezete. ERDŐS FERENCZ : A Balaton szabályozása. (A Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye. 1898. XXXII. k. 83—87., 134—143., 185-193. 1.). A kies Balatonnak nagy hibája a tavaszi áradások, melyek a partmelléki és siómenti birtokosokat gyakran érzékenyen károsítják. Legtöbb vizet a Zala visz be, melynek vízgyűjtő területe 1916 • km. A Balaton összes csapadéki területe 5797 Q km. A Balaton újabb hidrográfiai fölvételét az Orsz. vízépítészeti és talajjavító hivatal vízrajzi osztálya végezte akképen, hogy a Földrajzi Társaság Balaton-bizottsága tudományos kutatásait is szolgálja. Az Osztály kétszer fölmérte a körülbelül 200 km. alapvonalat s meghatározta a fixpontokat. Ezután a mélységméréseket végezte, mindössze 155 keresztszelvényben. A fölvétel eredménye szerint a víz mélysége a veszprém—somogyi (a czikkben hibásan áll veszprém—zalai, mint a következőből azonnal kitűnik) parton a vízszéltől 2—300 m. távolságban 1 m., 300—700 méterre 3 m., 2—3000 m. közt éri el a 3 2—3'5 m. mélységet. Ellenben a veszprém—zalai oldalon a vízszéltől 100—150 m.-re már 1"5 m., 200—300 m. közt 2'5, azontúl lassan növekszik, a míg 2—3000 méternél eléri a 3 métert. A tó legmélyebb része 4—4-3 m. Tihany alatt és fölött össze nem függő két ellipszis alakú 135 • km. területen. A tihany—szántódi vonalon, közel a tihanyi parthoz, tölcséralakú mélyedés, 100 méterre 11 m., 200 méterre 9'7 m., hosszanti irányban, keresztben. Kenese felé 500 méterre 7"2 m. A víz tükre a Kis-Balaton nélkül 591 • km , vízmennyisége körülbelül 1832 millió köbméter. Ismerteti ezután a vízgyűjtő terület geologiai alkotását, a csapadékviszonyokat, a Balaton-bizottság által felállított vízmérczék megfigyeléseinek eredményeit, az elpárolgást. Van még egy vízvesztő tényező, melyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, ez a tó vizének a talajba való beszüremkedése. A Sió-csatornán az évi legnagyobb vízleeresztés 1881-ben 95 cm., legkisebb 1891-ben, 6 cm. A meder új rendezése következtében a tó vízszíne havonkint 10 cm.-rel apasztható. Ismerteti továbbá a vizszín ingadozásait a csapadék mennyiségeivel való viszonylatban. Hogy a vidéket a víz el ne áraszsza, ellenben nyáron a hajózhatásra elegendő mennyiségű víz álljon rendelkezésre, azt csupán a Sió-zsilip idő és mérték szerinti czéltudatos kezelésével érhetjük el. A Sió-csatorna bővítését a 24 köbméter leeresztőképességén túl nem tartja sem czélszerűnek, sem megengedhetőnek (Válasz 1899. L. Józsa. Viszonválasz M. és E. Közlöny. 1899. XXXIII. 325—37. 1.). EVVA LAJOS: Tihany. (Reform. 1875. 86. 1.). FELFÓLDY : Siófok. Pesti Napló. 1877. 195. 1. Magyar tengeri fürdőnek mondja. FRANCÉ REZSŐ: A Balaton iszapjáról. (Földt. Közi. 1894. 111—116. 1.). Az iszapnak nagy a kovasavtartalma (közli a vegyelemzést); a diatomaceák nagy mennyiségben népesítik, 18 fajt állapított meg; többnyire olyanok, melyek sósvizekből ismeretesek; olyan faj azonban, melynek therapeutikus hatása lenne, alig van. Ezt a hatást bizonyos édesvízi szivacsok kovavázának tűi idézik elő. Ilyenek leginkább Balaton-Füreden, másodsorban Keszthelyen fordulnak elő. A füredi savanyúvízről. Magyar Hírmondó. 1784. 42. 1.