Sziklay János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 5. rész: A Balaton bibliografiája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1904)
I. Önálló ismertető művek
23 A Balaton bibliográfiája. csoportok a 431—435. lapon. A tihanyi félsziget körülete 6500 öl, legnagyobb hosszúsága 2750, legnagyobb szélessége 1770 öl; terjedelme 2734 hold. Közli az egyes dombok és csúcsok neveit. A bazalthegyek közt «legkitűnőbb a Badacsony csoportja, melyben a bazaltképlet jelleme leghatározottabban és legszebben van kifejezve». A tó tükrébe előredűlő Badacsonyt kilencz hasonló alakú, de kisebb hegykúp könyökli körül, túl rajtok pedig a Balaton csillogó tükre terül el. — A balatonmelléki dombvidék ismertetése a 491—494. lapon. A balatonmelléki dombvidék legalább 250 • mf.-nyi területet foglal el. Közepes magassága 600—700 láb; egyes hegyhátuk néhány száz lábbal magasabbak, de az 1000 lábat ritkán haladják meg. A vízrajzi részben, III. kötet, 148. 1. A keszhelyi Hévíz főforrása 108 láb mélységben van. A meleg források közt (150. 1.) újra említi a Hévizet és a tapolczai langyos kénes forrást, a savanyúvizek közt a kékkútit, balatonfüredit (vasas, sós, földes), vérkútit (vasas); Rendes, Arács, Kis-Örs, Csopak, Kövesd, Lovas, Zánka határából szintén sorol föl savanyúvizekec. (Ezek közül egyideig csak a csopaki volt szűk körben ismeretes és használt.) A Siót a folyóvizek közt a 227. és a 230. lapon tárgyalja; ugyanitt említi föl a Balatonba ömlő folyócskák közül a Zalát, a beléje ömlő patakokkal, a Hévíz csatornáját, a györöki, Lesencze, szigligeti, az Eger vagy kapolcsi patak, a tótvázsonyi, dörögdi, kékkúti, szepezdi, inonoszlói, csicsói, dörgicsei, örvényesi, aszófői, hidegkúti, füredi, arácsi, csopaki és örsi csermelyeket, továbbá a somogyi ereket. A Balaton leírása a III. köt. 491—492. oldalán. Hossza Akarattya és Fenék közt 40,190, szélessége 3—4000 öl. Füred és Siófok közt 6770 öl, Szántódnál 300. A tó mélységéről még nincsenek kellő adatok, középmélysége 4—6, mások szerint 3, legnagyobb mélysége Tihanynál 24 öl. Nagysága 9—10 [j mf., a bozótokkal és posványokkal 24 Q mf. Taglalja szinét, viharzását, hőfokát (nyáron 20—22° R, 3—5 fokkal kevesebb a légkörnél), a rianást, a halászatot. HUNFALVY JÁNOS, dr.: Földrajz a középiskolák használatára. Első kötet. A magyar királyság s a földközi tenger medenczéje. Budapest, Athenaeum. 1874. (154 1.) Zala vármegye leírásában (27. 1.) vannak felsorolva rövid jellemzéssel a Balaton melletti bazalthegyek, a Balatonba nyúló tihanyi félsziget ; a helységek közt: Füred, Tihany, Keszthely, Tapolcza jellemző tulajdonságaikkal. Somogymegyében a Sió (29. 1.), Veszprémmegyénél (22. 1.) a Balaton fölemlítve. A tavak közt (75. 1.) a Balatonról csak annyi, hogy egyedül hajózható tó Magyarországon. HUNFALVY JÁNOS dr.: A magyar birodalom földrajza. Budapest, Athenaeum, 1886. (VIII+ 888 1.). A balatonmelléki bazalthegyek ismertetése és felsorolása magassági megjelölésükkel a 306—307. lapon. A Balatontól délre fekvő hullámos térség és a déli Balatonpart ismertetése a 312. oldalon. A Balaton leírása 322—327. 1. Fekvése, területe. Hossza 75'8, szélessége Füred és Siófok közt 12'8 km., területe 690 LH km. Mélysége szerinte 45'5, legmélyebb helyén Tihanynál,közepes mélysége7—11 m. Elfogadja Szabó magyarázatát az endogen viharra. Felsorolja a beléje ömlő patakokat és részletesen ismerteti a lecsapolás, illetőleg szabályozás történetét ; kiterjeszkedik az éghajlati és csapadékviszonyokra. Veszprémmegye részletes leírásában a 356. lapon sorolja föl a balatonmenti helységeket, Zala vármegye ismertetését a Balatonvidék helységeivel kezdi (364—367.), hosszabban méltatva Füredet, Tihanyt, Keszthelyt,
