Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
347 Fészkesek, Compos itae. HAB. 11, 13, SIMK ., md a bp száraz lejtőin. — 512. A. Ruthemca M. BIEB. FI. Taur.-C. II. 1808, 330, homokos mezőn, vetésben md gyakori. — 513. A. arvensis L 894, SzHW, mezőn szálonként ritka: Al, A, Bf, Kh, Tp. — 51-1. A. Cotula L. 894, SzHW, mezőn szálonként: Ks, Szgl, Gys, Kh, Tp, Kt. 515 Achillea millefolia L. 899 (incl. A. magna L. 1763, 1267) Bf, T, Kh;var. erythrantha BORB. Vasv. növ. 189 a Bd; — var. collina BECK , in RCHB. Fl. Germ, excurs. 1832, 850 (A. millef. Aut.) md, Fd Clinorhyncha millefolii WACHTL gubacscsal (SZÉPL.); — var. rubriradia BORB. ligulis rubris Al hegyein. — 516. A. setacea W. et KIT. IC. t. 80, 1801, Kh (SzHW), Gys völgyeiben! — 517. A. Pannonica SCHEELE , Linnaea 1844, 471 (A. lanata SzHW, non SPRENG .), Kh, H, A hegyein. — 518. A. nova WINTERL, Index 1788, fig. 16 (1. 148. o.) (A. asplenifolia VENT . Descr. pl. nouv. jard. Cels. 95, 1800, BORB. FK 472) iszapos és sós h. md, a partnak legszebb piros virága. Kajár, Tp, H !, Sz -András ( PIERS !) körűi is. — 519. A. tanacetifoha ALL . Ped. I. 1785, 183, var. distans W. et KIT. in WILLD. Sp. pl. III. 1800, 2207 (A. magna SzHW, SIGM. 48), Kh, Al, VB (Kősziklahegy) bokros h. a keskenysallangú eltérés. A szélesebb- és tompább-sallangú az A. pseudotanaceiifolia WIERZB. in RCHB. IC. XVI. 1854, 69, t. 136, Al, VB, SzK;— subvar. erytlirostcphanos BORB. TTK. 1896, 338; BAENITZ , Herb. Europ. 10201, ligulis anthodii rubris, Al ritka, Budán gyakoribb. Az A. tanacetifolia fajtái hazánkban szorosan nem válnak szét egymástól. Al körűi mind a három együtt nő, a pirosvirágú inkább a nyíltabb h. Az A. pseudotanacetifolia ezenkívül az A. distans földrajzi övében is terem Zágráb és Otocsácz körűi, viszont a keskeny és hegyesebbsallangú és keskenyen szegett gerinczű A. distans Al hegyein kétségtelen, tehát az A. pseudotanacetifolia és A. distans ugyanannak a typusnak csak lati- és augustiscctája. — 520. A. Neilreichii KERN. ÖBZ. 1871, 141 (A. nobilis Rel. Kit. 111; SzHW, «Anthemis nob.» ! SIMK. 192, változó és feltűnő alakokkal T, ex ipso, non L.) VB-től T-ig, Kh. A. ochroleuca E HRH . Bcitr. VII. 1792, 166 (A. pectinata W. 1800), T (HAB. 16) aligha. 521. Matricaria chamomilla L. 891, SzHW, falvak körűi elszórva. -—- 522. M. iuodora L. FI. Suec. 1755, 297, md. — 523. M. tenuifolia KIT . in SCHULT. Ö. FI. 1814, II. 498, sub Chrysanthemo, Gys, Vanyarcz mezein. KITAIBEL se messze lelte (BABÓCSA, Add. 81). V. ö. ASCHERS , véleményét a SCHULZER, KANITZ et KNAPP , Die bisher bekannten Pflanzen Slavoniens 101—104. 524. Leucantliemuni léucanthemum L. 888 sub Chrysanthemo (Ch. montanum et leucanth. SzHW) md. 525. Tanacetum vulgare L. 844, SzHW, md. — 526. T. corymbosum L. 890, sub Chrys., SzHW, Simk., a bp. bokros hegyein. Pyrethrum ci?ierariae folium Trev. Ind. sem. h. Vratisl. app. II. 1820, 2. Lásd 282. old. Artemisia abrotavi L. 845, istenfa, kertben. 527. Artemisia absinthii L. 848, HAB. 13 ( Absinthium vulgare LAM., SZHW) md. — 528. A. saxatilis W. et KIT. in WILLD. sp. pl. III., 1800 p. 1830 !, BAENITZ: Herb. Eur. 7726, SCHULTZ : Herb. norm, nova series XXXVI. 3521 (A. camphorata ß saxatilis KOCH , Synops. 1837, 366, sed foliis canescentibus descripta, A. camphorata y virens Vis. FL. Dalmat. II. 1847, 91; A. rupestris PILLER et MITTERP ., Iter, 1783, 142, t. 12, non L. a Mecsekről, A. sitbcanescens WILLD . Enum. II. 1809, 861), T és Bf hegyein ( Art. rupestris Rel. KIT. 5, A. saxatilis ibid. Ill, A. camphorata HAB. 16, SIMK ., non VILL .), valamint A körül is bőven. Bárányüröm (233. old.). — Az Art. saxatilis-x\ék a levele mind a pécsi, mind a füredi hegyeken kopasz, zöldellő, csak fiatalabb korban pelyhesedő. WILLDENOW azt írja róla: «canescentibus, . . . pedunculis subcorymbosis», VISIANI i. h. ezért vonja az A. Biasolettianá-\\oz. — Az A. camphorata VILL. Prosp. 1779, 31, fajtája lehet, de nem a tőalak, mert ennek VILLARS (Hist, des pl. de Dauphiné III, 1789, 243. old.) fehér levelet tulajdonít. «Ordinairement eile est toute blanche, et ressamble par la couleur et la finesse de ses feuilles, á 1' Absinth. Vallesiacum» etc. Az A. saxatilis egyike a Balatonmellék legrégibb élő növényeinek, abból az időből, a midőn itt sziget vagy szigetszirt (scoglio) volt. Jól emlékszem vissza a magyar tengerpartra, valamint a portoréi
