Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
164 Az el- és behurczolásra való szervezkedés. munkát is teljesít, a földbe való természetes beültetődést is végzi. Ennek ismeretes példája az árva lányhaj sodort s fent pelyhes bokrétája. Hasonló, de egészen más morfologiai szerv a Geum urbanum maradandó bibeszála. Több növénycsaládnak (valerianaceae, érdeslevelűek, ajakosak, Scleranthaceae, Verbenaceae, ragadósszelű kelyhével a lenfélék, vitorlásvirágúak, Hypericaceae) a kelyhe maradandó s nemcsak a fejledező gyümölcs védelmezője, hanem több génusz kelyhén kemény, görbült avagy szúródó serteszó'r van (Heliotropium, Asperugo, Echium, Anchusa) vagy a kelyhe foga alakúi ilyen szúródó vagy horgas szőrré. A Valerianella kamata ennek segítségével jutott délről a Balaton mellékére. A Marrubium vulgare, Galeopsis, Ballota nigra, Leonurus, Chaiturus stb. ezért követi a baromjárást és baromállást. A gyengébbszörű Ballota submitis és B. alba kevésbbé terjed az országban, az utóbbi Fiume körül gyakori. A Trifolium fragiferum., a varjúmák, kakasczimer stb. kelyhe felfúvódik, könnyebben szétterjed, útközben összetöredezve a magvat kihullajtja. Ezért mind seregesen nő. A gyümölcs szervezkedése a Balaton mellékén a széthurczolásra szintén nagyon szembetűnő. A papmonyafű felfúvódó és záró kelyhe feltünhetés czéljából őszre megpirosodik, mint a szamócza stb. álgyümölcse. De sok fű termésén nagyszámú kemény, szúródó vagy horgolódzó szőr van, kivált az ernyősek (Orlaya, Torilis), érdeslevelűek (Lappula, Rocheliella), keresztesek (Coronopus) családjában. Túl a Dunán sertéstermésű pipacs is terem. A luczerna sima termése csavarulataival szorúl bele a holmiba vagy a szőrbe [Medic ago ere eta). A fészkesek (aszott, bogács, Thrincia, 19. ábra, Hieracium) meg a hólyakútfélék bóbitája szintén a széthurczolásra, a vízben lemerülés meggátlására való, de sok fészkesvirágú növény bóbitája ragad is, mint a farkasnyilfűé. Némelyiké egész kifeszített nyeles ernyő (gyermekiánczfű, bakszakáll, Scorzonera stb). A fészkesek nagy számát és széleskörű fenmaradását és földrajzi elterjedését termésöknek a szétterjedésre czélszerű felruházása okozta. Ilyenforma ernyőfüggelékkel terjed a barlangófű vagy Salsola termése is. A maradandó bibeszál is lehet tapadó (kökörcsin, iszalag, Geum, borzas kata), de még inkább beszúródó szerv (Ceratocephala, a gémorr sodort csőre). Sőt a vékonyka hegyes gyümölcs maga is nemcsak a juh szőrébe, hanem a húsába is beszúródhatik, mint az árva lányhajé, s már a birka vesztének is volt okozója. 4) A Poterium polyganum termésszeme meg a szarkaláb magva mintegy pikkelyezett, az ökörfarkkóróé érdes, a Geranium rotundifolium var. trichospermumé szőrös, az Epilobium-énak szőrüstöke van (19. ábra), tehát tapadhat vagy a szél 42. ábra. A gólyaorr termésének (a, c) a középponti tengelyről b rugószállal való lefoszlása és a mag (d) kiszórása, a a kiesést megelőző pillanatban, c, d kiröppintés után. 1 H ABEULE névtelenül: Vom Schaden des Pfriemengrases. Pest, 1825.
