Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
425 Vitorlás virágúnk, Papilionaceae. 1487. Lotus corniculatus L. 775, Rel. KIT. 10, SzHW, HAB. 12, nedves réten md; — var. tenuifolius L. 776, BORB. FK. 469 (L. tenuis KIT. in WILLD. Enum. 1809, 797, Add. 318, SzHW), nedves, kivált tőzeges réten md, a dp uralkodó; — var. villosus THUILL. FI. Paris. 1799, 387, SzHW, SIMK. (L. gracilis SzHW?, non W. et KIT .), a bp száraz, füves lejtőin, hegyi rétjén, Sf, Bg. 1488. Tetragonolobus siliquosus L. Syst. nat. X. 1759, 1178 sub Loto, SzHW, BORB. FK. 1891, 472, HAB. 12, nedves réten md. 1489. Galega officinalis L. 714, SzHW, Szgl, Kh, F, Vd nedves helyein. Pseudoacacia pseudoacacia L. 722 sub Robinia (P. communis SIMK. Arad főgymn. Értesítője 1891, 28, Aradvm. term.-r. 1893, 95; P. vulgaris MEDIK. Vöries. Churpf. phys. Gesellsch. II. 1787, 364; P. odorata MOENCH, Meth. 1794, 145), gyakran ültetik (273., 294. o.). Bf parkjában var. diversifrons BORB. ined., foliis inferioribus simplicibus ternatisque, superioribus normalibus. 1490. Colutea arborescens L. 723, ÁRV., HAB. 18, Rel. KIT. 118, a bp cserjés lejtőin, szőllők közt md, Szgl várán is (294. o.). 1491. Astragalus onobrychis L. 760, SzHW, HAB. 11, Rel. KIT. 119, füves mezőn, lejtőn elszórva md; — var. Banaticus ROCHEL, Bot. Reise in d. Banat, 1838, 39, BORB. Homokp. 102, A, T, Kh, Sf homokján. — 1492. A. Austriacus JACQ., Enum. 1762, 130, Kh (SzHW), Bf (HILLEBR. 40), T (HERM. II. 281), Fokszabadi (KIT. Bar.), VB, Bg hegyén, Sf homokján, Ks !, Veszprém. A. vescicarius L. 760, Szgl (KIT . Slav.) vidéken, de mint mészszirti növény nehezen bazalton. — 1493. A. cicer L. 757, SzHW, füves mezőn elszórva md. — 1494. A. glycyphyllos L. 758, SzHW, erdőben elszórva md. — 1495. A. asper WULF in JACQ. Miscell. II. 1781, 335, Fokszabadi (KIT. Bar.), Sf száraz, partos részén ! Cicer arietinum L. 738, ritkán termesztik; bagolyborsó. — Pisum sativum L. 727 és P. arvense L. 727, SzHW. — Ervum lens L. 738, SzHW, termesztik. 1496. Ervum hirsutum L. 738, SzHW, a bp füves lejtőin. —- 1497. E. tetraspermum L. 738, SzHW, füves h. elszórva md. Récse. 1498. Vicia pisiformis L. 734 (V. ochroleuca GILIB. Fl. Lithv. IV. 1781 — 82, 102, non TEN. 1811), Kh (SzHW) hegyein, a Bd, Al. — 1499. V. silvatica L. 734, Kh (SzHW), a Bd ( KIT . Bar), n. v., hidegebb völgyek (bélai Barlangliget, Somodi Abauj, leg. REUTER K.) lakosa. — 1500. V. Cassubica L. 735, Kh (SzHW), Cserszeg körül (KIT. Add. 324), a Bd erdőtlen teteje, kivált Tördemicz felé, tele van vele, mintha vetették volna, Al, VB; — var. serotina BORB. ined. 299. o. — 1501. V. sparsiflora TENORE, Ad Florae Neapolitanae Syllogem appendix quinta 1842, 26 ex descript. et exemplari exsiccato, quod cl. MATTÉI ad montem Paternum provinciáé Bononiensis, maio 1885 légit et cum specimine authentico Tenoreano comparavit (V. Pilisiensis ASCHERS , et JANKA Botan. Ztg. 1872, 142; Orobus ochroleucus W. et KIT. IC. t. 118, 1802), Bf Tamáshegyén (Ervum ochroleucum ALEF. ÖBZ. 1859, 360, 365, SIMK.), Kh hegyein (SzHW), hacsak nem az előbbi termőhelyre vonatkozik, magam itt n. v. Ennek az idáig bennszülöttnek hitt növényünknek az olasz hegyeken való földerítésével megszűnt a magyar endemismusa, de V. ochroleuca W. et KIT . sub Orobo se lehet, mert GILIBERT és TENORE már előbb más kaszanyűg-fajt nevezett V. ochroleucá-nzk. V. ö. Pótf. 1899, 189—91. A V. sparsiflora TEN . inkább Vicia, mint Orobus. Az Orobus génuszát mostanában gyakran a Lathyrus-hoz csatolják. Az Orobus ochroleucus W. et KIT. ide valóban nem való. Az ismert Viciá-k közt leghelyesebben a V. Cassubica után következik. V. sparsiflora ( Lathyr us ochroleucus HOOK ., Index Kew. III. 1894, 375, non HOOK . Fl. bor. Amer. I. 1833, 159, nec TORR . B. U. St. Exp. II. 267) Viciae orobo DC. Fl. Fr. V. 1815, 577 (Orobo silvatico L. Cent. I, pl. n. 66. 1755) proxime affinis differt stipulis semiovatis, dentatis, integrisque, non semihastatis, superioribus lanccolato-acuminatis, racemo laxiore, calyce corollaque concolori, non alba, violaceo-venosa, foliolis magis elongatis, ovato-lanceolatis, baud confertis ut in V. orobo. Racemus V. orobi foliorum longitudinem conspicue superat, in V. sparsiflora Hungarica atque Italica folio brevior, aequilongus, aut paulo longior. — 1502. V. dumetorum L. 734, Kh (SzHW), a Bd tetején erdőben Smyrniummal, Kt. — 1503. V. Cracca L. 735,
