Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
418 Rózsafélék. Rosaceae. 418 niveo-tomentosis, supra cano-pubescentibus, margine revolutis; stipulis lanceolatis, integris, caule erecto subsimplici adscendente» OPIZ; — var. impolita WAHLENB. FI. Carpat. princ. 1814, 155 (P. argentea absinthiifolia TRATT. 1. c. IV. 49, 1824, P. argentea var. dissecta WALLR. Sched. crit. 1822, 237, non PURSH, FI. Amer. boreal. 1. 1814, 355, L EHM . Revis. Potentill. 28) foliolis utrinque albo-tomentosis, laciniatis. Stipulae eiusdem exemplaris fissae, laciniatae aut praesertim minores integrae, A, Bf, Dörgicse, Bd és Kt füves h. — 1421. P. adscendens W. et KIT., in WILLD. Enum. pl. horti r. botan. Berolin. I. 1809, 554 ! SzHW (non L AP ., Figures de la flore des Pyrénées t. 108 ined., postea in Hist, abrégée des plantes des Pyrénées 1813, 289 edita ; synon. P. canescens var. polytrichia BORB. Akad. Értesítő 1882, 9, ex KITAIBELII exemplari authentico, herb. fasc. XV. n. 94! ad Szalatnya Hungáriáé lecto; P. canescens SzHW, non B ESS .). Caule, petiolis, foliorum pagina inferiore calyceque albicanti-lanuginosis; «foliis quinatis, adpresso-pilosis, foliolis oblongocuneatis, profunde dentatis», superne dilatatis, supra adpresse pilosis, denique magis glabratis, subtus praeter pilos longos cano-tomentosis, serraturis foliolorum maiorum utrinque quinis (4—5 mmtris), acuminatis, nonnullis, praecipue maioribus fissis; stipulis integris; floribus minoribus; appendicibus calycis quam huius foliola angustioribus et paulo longioribus. A magyar felföld növénye. A Garam völgyén leszáll Sz.-Endréig és Pomázig. A Balatonnál már ritka: Bd, Al A P. adscendens W. et Kit. majdnem elvesztette a prioritását. — LAPEYROUSE idézett munkájában (1795—1801) a 108. táblán más Potentillá-1 akart P. adscendens-nek nevezni, de ez a munka a 43. táblával megszakadt s a P. adscendens Lap csak 1813-ban, KiTAiBEL-é után jelent meg. — P. canescens B ESS . Prim. fl. Galic. 1809, 330, foliolis «grosse serratis, subtus sericeo-canis», «serraturis profundioribus 6—9» etc. est planta Leopoli indigena, eadem ac P. Lcopoliensis BLOCKI in SYD. et MYL. 1. c. 71. A P. adscendens következő eltéréseinek a levélkéje fent elszélesedik: P. Hungarica WILLD., Magazin der naturf. Freunde zu Berlin VII. 1813, 289, «foliis inferioribus septenatis, superioribus quinatis, summis ternatis, foliolis lanceolatis, profunde dentatis, calyce villoso» forma a P. adscendente tomento magis adpresso parum diversa. Foliola posterioris, ex Willdenowii verbis, quinata. Petiolus et caulis P. Hungaricae authenticae in herb, autoris, plus minus patule hirsutus, foliola apicem versus dilatata, utrinque adpresse tomentosa, pubes suprafoliaris tenuior, denique parum glabrescens ( P AX in lit.). Ks, AI, A, Bf, Kh, Kt és B.-Sz.-György közt, füves lejtőn. A P. Sadleri habitu robusto, foliolis latius incisis, serraturis foliolorum latioribus et pro ratione brevioribus diversa. P. curvidens S CHUR a P. Hungarica non nisi foliolis quinis, — P. oligotrichia- BORB. in ZIMMET. Europ. Potent, 1884, 9 (P. Wolffiana SIEGFR. exsicc. 1890, 334, DÖRFL. Herb. norm. 3026, 1894; P. commutata BL.) autem foliolis subtus tenuiter pubescentibus, haud canescentibus a P. Hungarica differt. Ambae posteriores foliis pedatis, inferioribus 7-nis inter se conveniunt; — var. stenomalla BORB. in B AENITZ Herb. Europ. no 6583, 1891. Brevius et sparsius ac P. adscendens pilosa foliolis consistentiae tenuioris, supra glabratis viridibus, subtus canescenti-vel cano-pubescentibus, denique satis glabratis, virescentibus, illis foliorum superiorum apicem versus non adeo dilatatis, serraturis paulo ac in P. adscendente latioribus, brevioribus, obtusioribusque, nonnullis fissis (Bf, T, Kh; var. subbiserrata S CHUR En. 190). Planta serotina magis glabra. Foliola infima 5—7-na. A P. adscendens alakköréből a leguralkodóbb a bp md, de nem seregesen. H, Páhok, Kis-Récse, Kt füves, száraz h. is (P. obscura Rel. KIT.? 118, non WILLD.). P. Sadleri RCHB. Fl. Germ, exc. p. 594, 1832, 1. tábla (P. incrassata ZIMM. Europ. Pot. 9, ex exempl. authent.!) formám sistit P. adscendeutis foliolis tenuissime-sectis, dentibus elongatis angustissimis, approximatis, falcatis. Bf hegyein ritka!! (SIGM. 47), Bf és Tót-Vasony közt száraz réten (SADL. in GRÉSZ Monogr. Potent 24), AI, VB, T, Kh, Lupi-düllőn Kőszeg körül. Planta curiosa atque in Hungaria prius rarissima etiam in Helvetia (Bovernier), Moravia (P. super argentea OBORNY in BAENITZ 1. c. 7945, an WAISB .?), Silesia (Vratislaviae) ereseit. Caule adscendente, rubescente, villoso-piloso, superne canescente. Foliis inferioribus septenatis, foliolis ambitu obovato basin versus angustatis, intermedio ambitu quasi spathulato, ad medium crebre pinnatifido-serratis, supra
