Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása

Rózsafélék, Rosaceae. virescente-pilosis, subtus incano tomentosis villosisve, dentibus angustis (1 mm.), elongatis, utrinque 6—7-nis, nonnullis fissis, usque 6 mm. longis, acutis, dente ter­minált lateralibus non, aut vix longiore vel vix breviore. Foliolum terminale folii infimi 3 cm. (in aliis foliis 24—26 mm.) longum, superne 10—11 mm. latum. Foliola superiora apice vix dilatata, ambitu magis linearia, dentibus parum brevio­ribus, e basi triangulari-angustatis. Stipulae in caule medio laciniatae, laciniis linea­ribus, more foliolorum vestitis. Inflorescentia dense fastigiato-corymbosa. Pedunculi tomentoso-pilosi, mediocriter elongati. Petala leviter obcord. flava. Calyx canescenti­tomentoso-pilosus, appendicibus anguste lanceolatis calycem ipsum aequantibus vel superantibus. Fructus glaber. — 1422. P. Kernen BORB. Akad. Értés. 1878, 147, ÖBZ. 1878, 391, Al hegyein. Hybrid leszármazását a nagyszámú eltérés miatt épp olyan nehéz kimutatni, mint némely Rubus-ét (413. o.). Ha elképzeltetni akarjuk, P. auriflora X argentea lenne, de lehet természetes kiválás, helyenként (Buda, Békás-Megyer) bőv. — var. Buschakii BLOCKI in SYD. et MYL. 1. c. 71, foliolis dilatatis, fere glabris acute pauciserratis. H. T, Al hegyein, ritka. — 1423. P. semiargentea BORB. Akad. Értés. 1882, 9; ÖBZ, 1882, 170, ZIMM. 1. c. p. 10 decripta (P. super­stenomalla X argentea). Nec var. stenomallae, nec P. argenteae persimilis, priori tarnen habitu, foliis superioribus, inflotescentia minore dichasiali, florumque magni­tudine affinior. At folia inferiora tempore fructificandi persistentia, quod formám attinet, i His P. argenteae similia, obverse late triangularia, longe cuneata, superne utrinque 2—3-dentata, foliola in caule medio atque superiore illis P. stenomalae similiora, sed paucioribus (3—5) dentibus praedita, in circultu anguste oblonga, apicem versus haud dilatata, basi cuneata, supra virescenti-pilosa, subtus canescenti­villosa. Appendix calyce brevior. Stipulae sublaciniatae. Fructiferam 6. Aug. 1875 ad Otocac legi. In ditione Balatonensi exemplaria occurrunt similiora, at uti vide­bimus, satis diversa: P. Balatonensis BORB. in litt, ad amic 1891 [P. superargentea var. perdivisa X stenomalla). Folia inferiora illis P. argenteae similiora, ad dente terminali foliolorum lateralibus haud paulo breviore, irno conspicue emergente, iterum tridentato, dente intermedio producto. Etiam dentes laterales superiores saepius fissi, ut foliola foliorum mediorum inferiorumque magis laciniata sint. Foliola in caule superiore magis latiora, magis incisa, utrinque bi—tridentata, interjecto interdum ceteris dente minore. Foliola supra sparsius pubescentia, subtus cane­scenti-villosa. Flores aurei, illis P. argenteae conspicue maiores, appendix calycis calyce ipso brevior. Bf parkja fölött száraz füves helyen, A. — 1424. P. lencotricha BORB. ÖBZ. 1884, 73, 1886, 292, Szgl és VB, füves hegyen. — 1425. P. pilosa Aut. (non WILLD. Sp. pl. II. 1799, 1100) var. viscidula BORB. Vasv. növ. 312, VB, a Bd, Kh (Gyötrös).; — var. auriflora BORB. Temesm. veg. 1884, 77, Vasvárm. 312 (P. recta HAB, 17, SzHW), e rokonságból a leggyakoribb a bp; a Bd egész méter magas ; A, Bf, foliolo terminali superne tripartito, fere ternato ; — var. P. crassa TAUSCH , in OPIZ Böheims Gewächse 1823, 63, Bf, A, Csp, VB hegyein; var. oxytoma BORB. in BAENITZ exsicc. 1894 et in DÖRFL. Jahreskatal. 1897/98 (1897) der Wiener Botan. Tauschanstalt, 77, foliolis angustis, superne non dilatatis 5—7-nis, acute atque profunde inciso-serratis, dentibus lanceolatis differt (Nagy-Enyed; —var. polychaeta BORB. M. orv. és term.-vizsg. Munkál. 1894, 277, Ks, AI, A, Bf, Szgl. — 1426 P. tube­rosa WOLFF in SIEGRF . Potent, exs 914, 1891, ÖBZ. 1892, 146, Fl. exsicc. Austro­Hung. 2832, A, Bf (Kamaraerdő Budán, Puszta-Peszér). Rhizoma ± horizontale, radi­cibus incrassatis fasciculatum; foliolis quinis, apice non dilatatis, lanceolatis serratis; appendix calycis ipso calyce parum brevior, petala pallide flava. A P. recta L. 497 eredetileg species mixta Először egynyáréltűnek és ötlevélkésnek mondja, a Spec. pl. II. 711 már foliis septenatis. A Quinquefolium rectum luteum BAUH. Pinax 325 szerint = P. sulp hure a LAM. Fl. Fr. III. 1778, 114, a DODON. Pempt. 116. képének idézése szerint pedig = P. adscendens W. et KIT. — 1427. P. supina L. 497, SzHW, BORB. FK. 469, nedves, iszapos h. md; — var. limosa BOENN. Fl. Monast. 1824, 154, Ks • partján. — 1428. P. rupestris L. 496, SzHW, SIGM. 48, var. eriotricha BORB. ined. (var. villosa LEC. et LAM. Catal. pl. centr. 1847, 154, non CR .) pilis caulinis folio­lorumque elongatis, a Bd (BORB. ÖBZ. 1893, 361), a Kisfaludy-forrástól nem messze, 27*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom