Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
Rózsafélék, Rosaceae. 413 H/AA rosae L. levéltetűvel; — var. fissidens BORB. i. h. 411, 413, a bp lejtőin elszórva; — var. spuria PUG . in Mém. soc. ac. du Maine et Loire 1873, 109, Ks dombjain. — R. senticosa ACH . Act. Holm. 1813, 91, Vd-lak. — R. Podolica TRATT. Monogr. Ros. II. 71, 1823, a bp elszórva, H. — R. ascita DÉSÉGL. Billotia 1866, 34, VB hegyein. — R. dumalis BECHST. Forstbot. 1810, 24, a bp bokros h., Vd. — 1384. R. solstitialis BESS . Fl. Gal. I. 1809, 324, a bp hegyein. — R. submitis GREN. in SCHULTZ Arch. 1854, 332, Bf, SzK, VB; — var. leptotricha BORB. 425, 430, u. i.; — var. ramealis PUG . in COTTET : Énum. des ros. du Valais 1874, 41, u. i. — R. cinerosa DÉSEGL. Cat. rais. n. 246, 1876, A, Bd. — R. uncinella BESS . Enum. Pod. 1822, 20, 62, Bf, Bd; — var. subatrichostylis BORB . i. h. 427, 436, a Bd; var. heterotricha BORB . i. h. 426, 432, A, Csp; — var. ciliata BORB . i. h. 427, 434, a Bd. — 1385. R. acutifolia BORB . i. h. 445, 461, Bf, Gys hegyein és völgy., Dörgicse. — 1386. R. coriifolia FR. NOV . fl. Suec. 1814, 33, Vd-lak. — 1387. RHamen^ tella LEM. Bull. soc. philom. 1818,94, a Bd. — 1388. R. agrestis SAVI, Fl. Pis. 1798, 475 (R. sepium THUILL ., Fl. Paris. 1799, II. 252), var. ampelophila BORB. ined. BdTomaj körűi száraz hegyi legelőn. A typo petiolis undique puberulis subcinerascentibus, stegocarpio globoso, a R. virgultorum sty lis glabris, ab aliis formis affinibus (R. albiflora OP., R. mentita DÉSÉGL., R arvatica PUG.) foliolis glabris, subtus ad nervum medium sparse pilosulis, receptaculo globoso etc. diversa; — var. arvatica PUG. in Bak. Review brit. ros. 1864, 33, Bf, Bd. —- 1389. R. Zalana WIESB. ÖBZ. 1878, 142, a Bd, Kh, Gys völgyeiben. — 1390. R• micrantha SM. Engl. Bot. XXXV. t. 2490, 1812, var. pleiotricha BORB. Deutsche Bot. Monatschr. 1886, 50, T lejtőin, Akaii és Dörgicse között. — R. Hungarica KERN. ÖBZ. 1869, 234, T, Bd lejtőin, ritka. — R. polyacantha BORB i. h. 491, 494, stylis glabris, non elongatis a R. Hungarica KERN. diversa, T szikláin (HERM. G. I. 128), Bd-Tomaj száraz lejtőin. — 1391. R. rubiginosa L. Mant. II. 1771, 564, Kh (SzHW), Bf! hegyein. Rosa turbinata A T . Hort. Kew. II. 206, 1789, T és Bf között (Vörösmái), fölhagyott szőllők mellett, féligmeddig teljesedve. — R. viliosa L. 491, SzHW, a «Rosa silvestris pomifera maior» idézése nyomán = R. pomifera Hekm. Diss. 1762, 17, hazánkban nem terem. — R. corymbosa SzHW (non aliorum), Kh; valamely kerti fajra vonatkozik. 1392. Rubus Idaeus L. 492, Kh nagyobb erd. (SzHW), a Bd északi oldalán sűrű bokor és hajtás közt, nem sok. Itt-ott kertben. Málna nevét (malena, szláv) a nép nem ismeri, himper-nek mondja; — var. subcandicans BORB. TTK. 1897, 378 (R. Pseudo-Idaeus FREYN . et HOLUBY ÖBZ. 1874, 98, non LEJ.) U. i. Tul-a-Dunán (Zugliget, Farkasvölgy Budán, Csikóvár Pomázon, Szent-Endre hegyein és völgyeiben, Dömösön, sőt a Fátrában Blatnicza hegyein is itt-ott jelenkező eltérés. Levele nem ezüstfehérségű, mint a tőalaké, hanem szürkés vékonymolyhú, mintha a R. Idaeus és R. caesius nemi keverődése lenne. Szálonként növéséhez járul gyakori magtalansága. HOLUBY ezért gondolt LEJEUNE R. Pseudo-Idaeus-áxa, arra a szederre, a melyet a német botanikus a málna meg a hamvas szeder fajvegyülékének hisz. — 1393. R. sulcatus VEST , in TRATT. Monogr. Rosac. III. 1823, 42, a Csapihegyen. — 1394. R. Szabói BORB. Vasvárm. növ. 1887, 288, a Bd. Az ismeretes fajokból alig vagy nem értelmezhető fajvegyülék. 1 A mirigytelen Leucobatos csoportból, a R. discolortól talán az első lépés; venyigéjének és virágnyelének kevés glandulája az Adenophori csoport fele vezeti. Egyik sarján az ötös levél tetőző levélkéje, pleophyllia útján, hetes lett, vagyis a középső levélkéje, mint némely Potentilló-é (P. digitatoflabellata A. BR., eltérően más Potentilld-é is, kivált a P. canescens rokonságából) 1 A legtöbb fajvegyülék ( Verbascum, Epilobium, Primula, Intila stb.) eredete a mai fajokból, a faji bélyegek osztakozása útján könnyen meggyőző; de a faj meg a fajvegyülék ősidők óta keletkezik és pusztul, tehát már szederfaj is semmisült meg, ellenben hybrid ivadéka, helyenként fennmaradt a megújulás rendén a természetben. A szülők szerint való jelölés, még ha a valóságnak mindenkor meg nem felel is, czélszerű, mert a systematikai helyzetet és felfogást megkönnyíti, a jelölt szülök nyomán el tudjuk képzelni az ivadékot. Téves az, hogy a fajvegyülék, kivált a maradandóbb fás növényeké, csak mai szülőktől származnék. Ha csak az ismert fajokból magyarázzuk az ilyen gyanított ősfajvegyülék keletkezését, az eredmény nem lesz megfelelő. (M. Orv. Termv. Münk. 1898, 213). Lehet különben, hogy az ilyen nem is mind fajvegyülék, hanem fajtakeletkezés, vagy az ősi bélyegekre való visszacsapás.
