Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
Rózsafélék. Rosaceae. 414 hármassá változott, a két oldalsó levélke nyeletlen, sőt a nyélhez nő, a középső nyeles. Ilyen alakulásból a málna szárnyalt levele is levezethető. — 1395. R. discolor WHE et NEES , Rubi Germ. 46, 1825 (R. fruticosus SzHW, non L.) Ks kerítésein, AlsóEörs, a Bd tetején, kivált az északi bazalttufás h., a szekérút mentén bőven, nagyszemű és élvezhető gyümölcscsel (BORB. M. Orv. term.-v. Münk. 1898, 212), Vállus (Büdöskút), Kh (SzHW) és Gyenes völgyeiben, H, Vd, Récse, a Csapi-hegyen. Néhol a levele a Phragmidium rubi WINTER üszögtől feketéllik. A P. discolor meg a R. candicans WHE megkülönböztetése, a batographus szava szerint, nagyon bajos, gyakran csaknem lehetetlen, mert a R. discolor hajtása gyakran csaknem egészen lekopaszodik, virágzata formája is tetemesen változik. A R. candicans virágzata azonban jellemző megnyúlt, fürtszerű és csaknem vagy egészen tövistelen. A levele sem olyan vastag és előtünő-erezetű, mint a R. discolor-é. A R. discolor alakköréhez tartozik a kopaszsarjas alak, továbbá az olyan, melynek a virágzatához közelebb levő levélkéi hosszas-ékformájúak, a R. tomentosus-éhoz hasonlóbbak, ritkásabban, de csak egyszer fűrészeltek (var. cuneifrons BORB. ined.), Ks, a Bd Phragmidium rubi WINTER üszöggel a levelén, Büdöskút felé. — 1396. R. bifrons VEST , in TRATT. Monogr. Rosac. III. 1823, 28, a Csapi-hegyen. — 1397. R. Vestii FOCKE, Synops. Rubor. 1877, 155, ritka a Bd. — 1398. R. euplatyphyllos BORB., Temesmegye veg. 76, 1884, Term.-rajzi Füz. 1893 (R. medioximus SABR. ÖBZ. 1891, 379, R. discolor X tomentosus); var. plusioseíus BORB. ined. fR. discolor x hypoleucus) differt turionibus glabris, aculeis minoribus sparsis, fere rectis, foliolis angustioribus, supra glabris, terminali in circuitu obovato, fere biserrato, breviter acuminato. Inflorescentia illi R. discoloris similis, sed setulis dense onusta, flos fructusque magnitudinem illius R. tomentosi attingentes aut paulo maiores. A Bd tetején a nevezett szülők közt. A R. discolor és R. tomentosus hybridjáról azt írják, hogy széleslevelű, levelének felszíne csillagszőrös, hogy a szirma nagy, hajtása szőrös stb. A bd-i szeder, mely a tetőn más szeder nélkül, csupán a szülők közt nő, kétségtelen R. tomentosus hypoleucus X discolor. Termete és egész külseje inkább olyan mint a R. discolor, de a virágzatát, a R. discolor tüskéin kívül, aprócska tüskék sűrűn lepik el, úgy mint a R. tomentosus-ét. Ez biztosabb és állandóbb bélyege a R. tomentosus hybridjének, mint a levél felszínének a csillagszőrözete, mely gyakran már a R. tomentosus-on sincs meg (var. glabratus, var. Lloydianus), a hybridjein pedig gyakran nem maradandó. A R. plusioseius hajtása meg a hajtás levele a R. tomentosus-éhoz hasonlóbb, tompaszögletű hajtása lekopaszodott, tüskei ritkásak és aprók, csaknem egyenesek. Középlevélkésének kerülete fordított tojásdad, röviden kihegyezett, majdnem kétszer fűrészelt, a molyha, fogazata, a R. disco lor-éhoz hasonlóbb, nem annyira hállózatos-erezetű, mint a R. tomentosus-é. A virágzó szár felsőbb középlevélkéje keskeny elliptikus, hosszas, vagy a töve felé keskenyedő, a felszíne kopasz. Virágzatának alakja olyan, mint a R. discolor-é, kurta, nem nyúlik úgy meg, mint a R. tomentosus-é. Virága, valamint a kopasz gyümölcsösszege vagy akkora, mint a R. tomentosus-é, vagy csak valamivel nagyobb. A R. ablutus et R. stellulans G. BECK , valamint a R. Henrici FRITSCH , in BECK 1. c. 727 másforma leveléről eltérő. — 1399. R. tomentosus BORKH. in ROEM . Neu. Mag. bot. I. 1794, 2, SzHW, a bp verőfényes lejtőin elszórva; — var. hypoleucus VEST , Syllog. pl. Ratisb. I. 1824, 235, Rf hegyén, a Bd; — var. lateserratus SERINGE, in DC. Prodr. II. 1825, 561 (var. obtusifolius GODR. Monogr. des Rubus 1843, 27, non WILLD. 1811), a Bd; — var. Lloydianus G. GENEV. Essai monogr. Rubus 1869, 288, a hol a typus; — var. cinereus RCHB. Fl. Germ, excurs. 1832, 607, a Csapi-hegyen, a Bd; — var. ditrichoclados BORB. Vasvárm. növ. 292, a Bd. — 1400. R. Balatonicus BORB. n. sp. Adenophororum (3. tábla). Turio prostratus vei in sepibus scandens, sat crassus vei tenuior, virescens vei purpurascens, obtusangulus, vix vei parum glaucescens, pilosus, aculeis sat crebris, mediocribus, diametro turionum paulo longioribus, rectis, basi dilatata compressis, immixtis setis minoribus sparsis. Folia turionum quinato-digitata vei ternata; petiolo semitereti dense piloso, insuper (cum nervo foliolorum medio) dense aculeato, aculeis rectis vei inclinatis, in petiolulis magis recurvis; stipulis adnatis, fere filiformibus, linearibus, pilosis, parce glandulosis. Foliola tenuia, mediocria,
