Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
334 Tölgyfafélék, Cupuliferae. 334 más idézet (Qu. glabrata, Qu. leptobalanos) ismét azt igazolja, hogy ő e combinatio körébe bizonyos lekopaszodott levelű Ou. lanuginosa-t is belé vont. Szóval a ()u. Dacica nem Qu. lanuginosa X sessilis. De a Qu. Tiszac SIMK. Erdész. Lap. 1887, 37 se ez a combinatió. Én ennek a hiteles növényét vizsgáltam. Mint a leírója is említi (id. h. 40. o.), tökéletlen gyűjtés, melyet sem megnevezni, sem leírni nem lett volna szabad. Különben kopaszodottlevelű Qu. lanuginosa, a budapesti termőhely szerint, ide is be van vonva. Én a Qu. Tiszac origináléjáról magamnak a következő jegyzetet írtam: Kurtanyelű levele, a levél visszájának sajátságos sáppadtzöld szine, a nagy és pelyhes rügyek, az ágak barázdáiban levő szőr, a tövén dagadt levélnyél, a levél visszájának kevés glandulájából eredő szőrök, a levelek hegyes' czakkú fogai a terméstelen ágat a Qu. Hungaricd-\\oz vonják. Lehet, hogy ennek sarjú- és különös hajtása. Lehet, hogy más faj vagy fajvegyülék (Qu. erispata?) elkorcsosodott, fölismerhetetlen sarja. A balatonmelléki Qu. calvescens tehát ide se vonható. A Qu. Tiszac SIMK. exsicc., melyet később Pankota Kopaszhegyéről láttam, a Qu. calvescens VuK.-tól nem különbözik. FOCKE «Pflanzenmischlinge» czímü munkájának 356. old. szerint Ou. lanuginosa X sessilis combinatio lenne továbbá a Qu. glabrescens KERN., de ez a régibb, BENTHAM-féle Qu. glabresccns-szeX szemben tekintetbe nem jöhet. KERNER szerint 1 különben e combinatiónak helyesnek kell lenni, ha növénye közé véletlen más combinatiót kevert volna is. SIMONKAI , a ki a Qu. glabrescens-X Qu. Kerneri-xe átnevezte, 2 később e növényt két combinatióra választotta, 3 s a Ou. Kerneri nevet egészen más fajvegyülékre ruházta. Pedig ilyenképen a Qu. Kerneri is species mixta, eredetileg pedig a Ou. lanuginosd-x\ab kopaszodottlombú áasyclados alakja. A Ou. calvescens-xe tehát sem a Qu. glabrescens, sem a Qu. Kerneri nem vonatkozhatik. BECK G. «Flora von Nieder-Österreich» I. (1890) köt. 271—272. oldalán a Qu. lanuginosa X. sessilis-nek négy alakja van ismertetve. A Qu. interccdens BECK meg a Qu. Streimii HEUFF. ága szürke-molyhú, tehát a fajvegyülés elmélete szerint a jelzett combinatiónak meg nem felel, mert a sürűmolyhos-ágú Qu. lanuginosa meg az egész kopasz-hajtású Qu. sessilis ivadéka ágán a bélyegek osztakozása folytán, ritkás szőrnek kell lenni, s BECK-nek ez a két combi natiója aligha más, mint a Qu. lanuginosd-xxak különösebb eltérése. A BECK-féle Qu. Tiszae a SIMONKAI-éval alig egyező, de a föntebb mondottak szerint itt tekintetbe már amúgy sem jöhet. A negyedik, vagyis a Qu. Badensis BECK p. 272 (non BORB. ÜBZ. 1887, 198 lapsu typogr.) röviden van ismertetve ; általában egyikről sem tűnik jól ki, hogy különbözik a Ou. lauuginosd-Xó\ meg a Qu. scssilistől. Egy példányom az arácsi hegyekről, valamint Boszniából (Gucjagora, légit BRANDIS ) mégis a Qu. Badcnsis-hez tartozik. Kopaszabb Qu. lanuginosá-\xoz hasonló, de a vékonypelyhü, helyenként egész lekopaszodó ága s rügye, a levél felszínének fénye, sárgálló levélvisszája és levélnyele (mely a Qu. aurcd-bó\ magyarázható), makkcsészéjének külső, kopaszabb alakja, a pikkelyeinek felpúposodása tőle megkülönbözteti. Viszont a levél alakja, az aljának szélessége (foliis basi liaud ita, ut in Qu. sessili angustatis, sed apici foliorum aequilatis), a visszájának nagyobbfokú lekopaszodása a Qu. sessilis-tői különböztetik meg, míg az ág vékony vagy eltűnő pelyhessége a Qu. lanuginosd-é és Qu. scssiliflord-é között közép helyen marad. A termése csaknem csumátlan. A Qu. Budensis-Xö\ csak a rövidkaréjú levél különbözteti meg. Nehezebb a Qu. lanuginosd-x\ak lekopaszodó formáit a Qu. lanuginosa X sessilis alakkörétől megkülönböztetni, mert éppen a lekopaszodás közös sajátságuk. Ezekkel a nem gyakorlott szem bajosan boldogul. A Qu. sessilis-nek a levele aránylag keskenyebb, hosszabbnyelű, a felszín fénye könnyen szembetűnő, a makkcsészéje kopaszabb, mint a Qu. lanuginosd-é., a pikkelyei szétebb esnek egymástól, jobban kétszínűek, a hajtása fénylő kopasz. Ha ez a lekopaszodott pelyhes tölgyön szembe nem tűnik, akkor, kivált ha az ág sürű-molyhú, nem vonom a Qu. lanuginosa X sessilis alakkörébe. Ezeknek a levele mindég széles vagy nagyon széles, tompakaréjú, valamivel kurtábbnyelű, mint a Qu. scssilis-é, a makk1 Österr. Botan. Zeitschr. 1876, 230. o. — 2 Magyar Növénytani Lapok 1883, 69., 70. o. 3 Hazánk tölgyfajai, 27. o.
