Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
Tündérhínárfélék, Najadaceae. Hínár félék. Potaniogetonaceae. 327 310. Epipactis latifolia L. 949 sub Serapiade, Kh (SzHW), Gys erd. — 317. E. rubiginosa CRANTZ Stirp. VI. 1769, 467 pro var. Epipactidis Helleborines, Gys völgyeiben ! — 318. E. palustris L. 950 pro var. Serapidis Helleb., Khv (SzHW), n. v. 319. Limodorum abortivum L. 943 sub Orchide, Kh Csókakövén (SZENCZY ! SzHW), Szgl körül, Bd (SIGM. 46, NEILR. Aufzähl. 69), de ez a két hely, úgy hiszem, határozatlan kifejezésből ered, csak a Bd az igazi termőhelye. 320. Cephalanthera alba CR . Stirp. VI. 1769, 460 sub Epip. (C. pallens RICH. 1817, Epipactis p. SzHW) VB, Kh erd. — 321. C. longifolia L. 950 pro var. Scrap. Helleborines, Rezivár felé, a vágásban (Epipactis ensifolia SzHW, SZENCZY !), Bd ! — 322. C. rubra L. Syst. XII. 1767, 594 sub Serap. (Epip. rubra SzHW) Kh, VB. 323. Cypripedium calceolus L. 951, Kh füves hegyein (SzHW, SIGM. 47—48). 17. család. Tündérhínárfélék, Najadaceae. 324. Najas marina L. 1015, SzHW (N. maior ALL . Pedem. II. 221, SIGM. 47, BORB. TTK. 1894, 305), Szgl, Kh a fürdőnél, mind a tószél sekély vizébeii, mind a part pocsolyájában (1891). Itt vendégház épült fölé. A Zala vizében, F meg a Kis-Balaton közt, ennek a szélén is bőven (BORB. FK. 1891, 468, 470) ; var. subacantha aculeis paucis et anacantha caule haud aculeato (93. o.). — 325. N. minor ALL . Fl. Pedem. II. 1785, 221 (Caidinia fragilis WILLD . Mém. ac. Berl. 1798, 87, SIGM. 47), Szgl, Kh parti vizeiben, a Zalában meg a Kis-Balatonban (BORB. FK, 470), termete a N. Helvetica BORB. (N. intermedia WOLFG. in EICHWALD Naturhist. Skizze v. Lithv. 1830, 126, non BALB.; foliis crebrius denticulatis) felé hajlik; — var. intermedia BALB. Mém. acc. Torino XXIIÍ. 1818, 105, NOCCA et BALB. Fl. Ticin. II. 1821, 163 (N. minor, minus fragilis, habitu N.flexilis, BORB. FK, 1891,470, ASCHERS. 372), a Zalában meg a Kis-Balatonban. 18. család. Hínárfélék, Potainogetonaceae. 320. Potamogeton natans L. 126, csak a Kabhegy alján kis tóban (PILLITZ). — 327. P. fluitans ROTH , Tent. I. 1788, 72 (P. natans SzHW, non L.; P. n. var. prolixus BORB . FK, 1891,470; ÖBZ 1892, 145, an KOCH ?), a Hévvíz lefolyásában Keszthelyen, a Zala és más árok vizében F körül, Tp álló vizeiben. ASCHERSON növényemet látta, ennek a látszólag északibb hínárnak (85. old.) helyességét elismerte, de szárított növényemet már későn kapta s Synopsisában róla meg nem emlékezhetett. Vízbeli első levele a P. lucens var. acuminatum-éhoz hasonlít; var. maior KOCH et Ziz: Catal. pl. Palat. 1814, 18 (var. explanatus M. et K., D. Fl. I. 1823, 837; var. stagnalis KOCH , Taschenb. 1844, 479, RCHB. IC. VII, fig. 87), Tp sekélyebb vizeiben; v. ö. 36. old. — 328. P. coloratus VAHL . in HORN . Fl. Dan. t. 1449, 1813, Tp. álló vizeiben. — 329. P. lucens L. 126, Khv (SzHW), n. v. — 330. P. perfoliatus L. 126. LINNÉ szűk szavából, valamint az első idézet (Fl. Lapp. n. 69) vonatkozásából (Potamogeton rotundifolium alterum LOESEL. Fl. Prussica 205, t. 65) következik, hogy a P. perfoliatus tőalakja tulajdonképen a későbbi var. Loeselii GAUD , in RÖM. et SCHULT. System, veget. III. 1818, 508, Fl. Helv. I. 1828, 475! (var. rotundifolius SONDER Fl. Hamb. 1851, 98; P. Loéselii RÖM. et SCHULT , i. h.); a levél kerekségét tekintve természetszerű typus. A Balaton vizében a bp, kivált AL és Kh m., továbbá Badacsonytól Ábrahámig. A P. perfoliaíus-rvak ágain levő s a virágokhoz közelebb eső levele gyakran szintén kerek. A P. Loeselii-höz azonban csak azt számítjuk, a melynek az alsóbb szárlevele is kerekded. Őszkor leveleinek tövéből sok sarjat, bütyökjeibó'l pedig mellékgyökereket bocsát, úgy hogy az idei szár elhalván, megújult részeiből tovább szaporodik; — var. brevifrons BORB. FK, 1891, 467; ÖBZ 1892, 145, v. ö. 63. stb. old. (var. typicus ASCHERS . Synops. 1897, 314; P. perfoliatus Rel.
