Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
328 Békalencse félék. Konty virág félék. Gyékény félék. KIT. 4, HAB. 19, SzHW, SIMK., BORB. TTK 1889, 572—73, 1896, 340; var. ovatus RCHB. Icon. VII. 1845, 19, fig. 53, non P. densa var. ovata DÖLL , Rhein. Fl. 1843, 232), a Balatonban bp md, valamint a környék (F, Kis-Balaton) vizeiben a leggyakoribb alak, sőt a haza más helyén (Soroksár, Csepelsziget, Taksony alatt, SzigetÚjfalu) is ez az uralkodó, foliis late cordato-ovatis. A dp Sf (Rel. Kit. 4), a Sió vizében !, Bg a mező csatornáiban és árkaiban, de kurtaszárú (66. old.). A dp oly sűrű szövetkezete sehol sincs, mint a bp lassúbb vizében. Gyakran sarjas példái (f. prolifera BORB. FK 1891, 481, ÖBZ. 1892, 145) is bőven vannak. Legjobban zavarja és irtja a gyakori szél, mert a virágzatát a vízbe csapkodja, s a szükséges légbeli fogantatást meghiusítja. LÓCZY, a mióta Balatont járja és kutatja, az idén, a 10. esztendőben, nagy vízálláskor, látott legtöbb hínárt, még a tó közepe felé is elég csoportot. Az elszaporodás lehetősége az, hogy az idén a tavat sok szél nem háborgatta; — var. longifrons BORB. FK, 1891, 467, ÖBZ 1892, 145 (var. oblongifolius BENNET , Schweiz. Botan. Gesellsch. VI. 1896, 96), foliis inferioribus e basi ovata oblongis, acutis, rameis infraíloralibusque brevioribus, magis cordato-ovatis. Jóval ritkább T, Szántód és Kh körül (BORB. FK, 467). A máslevelűség (heterophyllia), vagyis az alsó és legfelső levelek nagyság- és alakbeli különbsége legkevésbbé nyilatkozik a tőalakon; a brevifronson már jobban, a longifrons-é a legszembeszökőbb. Más Potamogeton-é sokkal jobban kifejezett; — var. cordato-lanccolatus M. et KOCH , in FIEBER Potam. Böhm. 1838, 14, Kh ritka. — 331. P. crispus L. 126, SzHW, HAB. 19 cum?, T, a Balaton szélében (Rel. KIT. 110), Kh ! (SzHW), a Kis-Balatonban ( BORB . FK, 470), Bg, H, Vd. — 332. P. pusillus L. 127, a Balatonban meg a Kikiritóban (Rel. KIT. 4), a Kis-Balatonban ( BORB . ib.), Bg. — 333. P. interruptus KIT . in SCHULT . Öst. Fl. I. 1814, 328 (P. marinus Rel. KIT. 4, II AB. 19, non F.), a Balatonban ( KIT. 1799), Szántód révében, a Kis-Balatonban (P. peetinatus L. var. interruptus KIT., BORB. FK. 468, 470), T (HAB. 19), Bg árkaiban. SIGM. 47. old. szerint a Balatonban majdnem valamennyi Potaniogeton-wvk élne. — Hazánk Potamogeton-ja általában kevés, a Balatoné még kevesebb. V. ö. 86. old, 334. Zannichellia palustris L. 969, a Balaton vizében (Rel. KIT. 4), Szgl mellett (SIGM. 47), itt patakban a malomnál (SZÉP), Kh (SzHW), n. v.; a budai meg a kalocsai gyümölcsös példa szerint = var. pcdiccllata WAHLENB . et Ros. Nov. Act. Upsal. VIII. 1821, 227, 254. 19. család. Békalencsefélék, Lemnaceae. 335—338. Lenina trisulca, L. gibba, L. minor, L. polyrrhiza L. 970, SzHW, SIMK., BORB. FK, 468, 470, árokban, álló vízben md, a Balaton szélén és nádasában, a 336. ritkább. 20. család. Kontyvirágfélék, Araceae. 339. Arum maculatum L. 966, Kh erd. (SzHW), Bd tetején !, a Tátikán ( PIERS). 340. Acorus vulgaris L. 324, Khv vizei m. (SzHW), Sümeg körül is (SZÉP I. 10). KITAIBEL is följegyzi innen (Fol. Lat. 3061, kézirat a M. N. Múz. könyvtárában Calamus aromaticus MICHELI NOV . Gen. t. 31. néven). 21. család. Gyékény félék, Typhaceae. 341. Typha latifolia L. 971, Kh (SzHW), kivált F körül, a Zalánál meg a Kis-Balatonnál, Bf (BORB. FK, 467, 470), Kt, Tp, Al. — 342. T. angustifolia L. 971, ritkább, Kh (SzHW), F, a Zalánál meg a Kis-Balatonnál, Bf (BORB. i. h.), Kt. V. ö.
