Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
Páfrány félék, Polypodiaceae. 313 kább. LINNÉ pedig az A. ruta muraria typusáról maga mondja: «foliolis cuneiformibus, crenulatis». A LINNÉ-idézte Flora Danica képe (190) is erőteljesebb példát ábrázol, hogy széles ékforma levélsallangjával a var. elatum-nak jól beillik, ezért tőalaknak én is a var. e latum-ot (var. cuneifolium CELAK.) tekintem. — var. Brunfelsii HEUFLER, Verhandl. d. zool.-botan. Gesellsch. 1856, 335 (var. rotundifolium CELAK. 1. c. 1869, 8, A. ruta muraria SzHW, SIMK.) a bp szikláin, mészen és bazalton elég gyakori; — var. leptophyllum WALLR., FI. Crypt. I. 1831, 22, Sümeg szikláin (SZÉP!). 21. A. Adiantum nigrum L. 1081 (Phyllitis lancifolia MOENCH: Meth. suppl. 1802, 316), a Sarvaly-Tátika lánczán (SZÉP R. exsicc.!), Alsó-Eörs és Al közt erdőben a Kőcsitó alatt, ritka. Itt ENTZ G. lelte és szíveskedett a helyére elvezetni, az almádii major körül sziklán (GRÓSZ L. exsicc.!). A régi gazdagabb páfrányflóra maradéka. — var. obtusum KIT. in WILLD. Sp pl. V, 1810, 341 pro specie, laciniis ultimis ambitu obtusis, dentibus muticis. «In saxosis silvae ad Sümeg» (KIT. Krypt. 279), in fissuris rupium cott. Sümeghiensis et Saladiensis (KIT. in SADL. Epiphyllosp. 27). Az almádii csárda környékén sziklán (GRÓSZ L. exsicc.!). 22. Aspidium aculeatum L. 1090 sub Polypodio; BORB. Verhandl. zool.-botan. Gesellsch. 1875, 788—790 (A. lobatum SCHWARTZ in SCHRAD. Journ. 1800, II (1801), 37, Polyp, lobatum HUDS . Fl. Angi. 1762, 469. Al körül köves h. (GRÓSZ !) ritka. — 23. A. Austriacum JACQ . Observ. I. 1764, 45 sub Polypodio, saltern pro maiore parte, 1 SCHULTES: FI. Austr. 1800, II. 181, STEUD. Nomencl. bot. 1824. 64, 339, NEILR. FI. v. Nieder-Österr. 11, «frondibus pilosis» (i. e. spinulosis ?), bipinnatis, foliolis «utrinque 8 et tribus terminalibus», pinnulis «lanceolatis . . . inferioribus . . . distantibus, superioribus confluentibus» . . . «Petioli omnes sunt pilosi, pinnae et stipes minus, sed hie ad basin lanugine sericea obducitur» (Syn. Polypodium spinulosum MÜLL. in Fl. Dan. XII. 1777, 7! pro parte; A. spin. Sw. in SCHRAD . Journ. 1800, II. 38 (1801); Polypodium tanacetifolium PIOFFM . Deutschi. Fl. II. 1795. 8; fide LOISL. Fl. Gall. 368, etiam me judicante, Asp. euspinulosum ASCHERS . Syn. 32, 1896) s pedig az alvidéket inkább kedvelő var. exaltatum LASCH . Verhandl. d. bot. Ver. Brandenb. II. 1861, 79 = vulgare KOCH : Syn. ed. II. 979, 1845. Gys völgyeiben és sűrűbb erdeiben, elég ritka, Al (GRÓSZ L.) körűi. A Flora Danica 707 ábrája, mely a rövid leírás mellé járul, RETZIUS (FI. Scand. 1779, 205) és HOFFM. i. h. szerint az A. eristatum-\\oz, véleményem szerint pedig inkább az A. uliginosum-hoz (NEWM. Phyt. III. 1849, 679) tartozik, ezt igazolja az «in pratis humidis» termőhely is. A levélfogak szálkahegye kétségtelenül hosszabbra van rajzolva, mint az A. eristatum-é és A. uliginosum-é. A MÜLLER : Flora Fridrichsdaliana megnevezetlen II. képének 2. rajza helyesebben adja vissza az A. spinulosum-oX. — 24. A. filix mas L. 1190, sub Polypodio var. crenaium MILDE , Nova Acta XXVI, II. 1858, 508; a bp sűrűbb erdeiben: Al, Bd, Gys, Büdöskút körül, a Csapi-hegyen; — var. A. Heleopteris BORKH., sub Polypodio, in ROEM . Arch. I. Stück 3. 19 ! 1798 {A. affine FISCH , et MEY . in PI OHENACK . En. Talüsch 10, 1838, non Polyp, äff. FORST . Fl. Äustr. 1797, 83), Gys, a Bd meg a Csapi-hegy erdeiben. Az 1798-ból eredő A. Heleopteris nevet azért akarják mellőzni, mert ritkábban spórázik, tehát a spórátlan fiatalabb v. tökéletlen állapota a gyakoribb. De hisz a közéletben a gyermeket szokás megnevezni ! — BORCKHAUSEN pedig már spórázó példányt nevezett meg. Az A. Heleopteris könnyen megismerhető, azt is tudják, hogy az A. affiné-xe\ megegyező, de az elsőbbséget neki megadni mégis vonakodnak. Cfr. ASCHERS . Synops. I. 27. — 25. A. Tlielipteris L. 1071, sub Acrosticho, az északi tőalakot keskenyebb és visszagörbült levélsallanggal, a vidéken n. v.; avar. Rogaetzianum BOLLE , Verhandl. d. bot. Ver. f. Brandenb. I. 1860, p. 73; ASCHERS . El. v. Brandenb. 922, Synops. 24, MILDE Fii. Europ. 117; Kh (A. Thelipte> 'is SIMK.) H, Vd süppedős helyein, nem a vizes part közelében. 26. Athyrium filix femina L. 1900 sub Polypodio s pedig mint a leggyako1 JACQUIN kisebbrészt valószínűleg az Asp id. dilatatum-oX (M ÜLL . Fl. Fridrichsdaliana 1767, t. 2, fig. 4, absque specifico nomine, H OFFM . i. h. 1 795, 7), valamint az A. Villarsii B ELL . App. ad Fl. Pedem. 49, 1792 (P. rigidum H OFFM . i. h. 6, 1795) hozzá értette az Ő Polypodium Auslriacum-jához. A mint dr. Z AHLBRUCKNER értesít, nincs meg a bécsi Hofmuseum gyűjteményében.
