Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
32 Ivartalan szaporodás. 32 gyarapodik a Balatonban. Az anyatestről levált vízi rügy, sarj, gumó, inda vagy leszakadt és tovább növekedő ág az állatok bimbódzásának (generatio gemmipara) analogonja. Ezek is mint sejtalkotta szemölcskék keletkeznek az anya testén, sarjjá, ággá stb. formálódnak, továbbnövekedvén, az anyatesttel megegyezők lesznek s vele vagy állandó kapcsolatban maradnak (ág), tehát a szétágazó vízi növénytest mintegy állattelep meddőn vegetál, vagy pedig az anyatesttel való kapcsolat megszűnik, s a sarj, gumó, inda külön növénynyé alakul. A vízi virágzók gyakori ivartalan szaporodása csaknem ugyanaz a folyamat, a minő a sejtes kryptogam-űké, csakhogy a vízi virágzóknak már egész testszövete, formásabb, szervezettebb tagja (nem sejtje) válik el az anyatesttől. A vízi fű nagyon gyakran és töméntelenül ivartalan úton szokott gyarapodni, nem fogantatásból keletkező magvakról; ivartalan vegetativ szaporodása gyakran sokkal tömérdekebb, mint a magból való csírádzás. Mennél kedvezőbb a fűnek élete a vízben, annál inkább meddő marad, ivartalanul annál jobban gyarapodik s annál kevésbbé gondol virágzásra és ivarszervekkel való szaporodásra. A vízi életnek a vegetativ szaporodás az ivarosnál megfelelőbb. A vízi moha, valamint sok más vízi fű gyakran éveken keresztül csak ivartalanul, de oly tömérdek módon szaporodik, hogy belőle hatalmas mocsári növényformatio támad (láp, tőzeg). Virágzásra és magvazásra a kedvezőtlenebb vízi élet, kivált pedig a levegő kényszeríti a vízi növényt. A virágzást, azután a mag- és gyümölcsképződést, valamint a csírázást is sok minden eshetőség érheti, veszélyezteti vagy megsemmisíti, sőt a virágzásnak a vízben sok akadály, a víz mélysége, áradás vagy tetemes apadás stb. állja útját, ivarzással tehát a vízi fű korántsem gyarapodhatnék oly tömérdeken. Az ivartalan szaporodásnak a vízben kevés akadály és zavar alkalmatlankodik. A propagálás a vízi életviszonyokhoz jobban hozzá alkalmazkodott. Vízben az ivartalan szaporodás, szárazon az ivaros, a fogantatás könnyebb és uralkodóbb. SCHENCKnek 1 azt az állítását, hogy a vízi virágzók légi, szellő- és bogárporzozta typusból vezethetők le, s hogy a meddő buja fejlődéssel a virág tökéletlenedik s a magvazás csökken, voltaképen nem ily visszatökéletlenedésnek kell tekintenünk, hanem az ősi kezdetleges állapot máig felmaradt példájának. A növényzetnek ősi idejében, kiváltképen egy téranyagban (víz), kétségtelenül az ivartalan szaporodás uralkodott, a mint ez a vízben mind a nem-virágzók (.kryptogamae), mind a virágzók (phanerogamae), és pedig kivált a vízbe merültek közt túlnyomó. A mint a sejtes vízi növényből magasabb-fokú edényes keletkezett, eleinte sokáig az ivartalan szaporodásnak más-más módja volt túlnyomó szaporaságuk okozója. A vízi fűnek ivartalan vegetálása egyszerűbb, könnyebb, nem anynyira bonyolódott, mint a szárazföldieké. Az ivartalan szaporodó szerv alkotása a növény testének rendes vegetálásától, a riigyezést is bele értve, alig különböző, csak a sarj leválása tesz különbséget. — így folyt sokáig életök, eltöredezett darabról, rügyről, gumóról gyarapodtak, míg a munkafelosztás bennök annyira kifejlődött, hogy a szaporodás czéljára bizonyos levelek helyett ivarszervek kezdettek alakulni, s a mag, csírájával együtt, mint külön individuum kezdete, az anyatesttől végképen levált. A rügyezés, általában a vegetativ szaporodás mindenesetre megelőzte az ivarszervet, mely a szép virágnak belső és legtöbb alkotó része. A virágzás, gyümölcsözés és magvazás kétségesebb, bonyolódottabb és nehe1 I. h. 107. old.
