Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A virítás különösségei. 289 magva gyakran olyan helyre szóródik, a hol valóban nem csírázhatik vagy hamar tönkre mehet. Tehát a vasút melléke is mintegy mutatója a flóra egyszerübbségének e vidéken. A Balatonmellék világos példa, hogy egy vidék flórája bevándorlás útján csak lassacskán bővül. XLIX. FEJEZET. A VIRÍTÁS KÜLÖNÖSSÉGEI. A Balatonmelléken, csaknem három vármegye flórájának összegyűjtésekor, a növénygeografiai és biologiai viszonyok megfigyelésén kívül a virításra is lehető gondot fordítottam, mert ez, mint nászjelenség, a növény életében s földrajzi elterjedésében is a legkirívóbb mozzanat. Az áprilisi fejlődést nem vizsgálhattam. Ez a fejezetünk azonban nem a fenológiai számításokra kiszemelt, részint a ház körül vagy hozzá közel élő fákkal foglalkozik, hanem kiválóan a vidéknek vadon termő, jellemző és főkép fűnemű növényzetével. Nem is azokra a jelenségekre (lombfakadás, lombhullás, gyümölcsérés stb.) s különösen a havi időhöz kötött kezdődésre ügyelünk, a melyet a fenologus látni óhajt, hanem az egész virágzásra, s ennek a vidék természetével és az évszakokkal való összefüggésére, a hónapok szerint való következésére, változásaira s más sajátságokra is. Leginkább a h egy--A lejtők növényeinek virágzásáról szólunk, a vízieké júniustól őszig egyenletesebb. A vegetatió ébredése a Balatonnál is a hóvirággal, ibolyával, a fehér sáfránynyal meg a Gagea Bohemica-va\ kezdődik. Korán termékenyülnek a mohák, a fák közül a mogyoró, a somfa meg a magas kőrisfa, virágvasárnap táján a barkafa, az egyház tavaszi öröme (szentelt barka). A tavasz első és jellemző füve, mint részbeli havasi származék vagy rövid ideig tartó fejlődés, jobbadán aprótermetű (Potentilla arenaria, P. rubens, Aethionema, Alyssuni Arduini, Lamium, Carex, a hagymásak \Muscari Transsilvanicum, Gagea\ és egynyári fű [Boa annua, Saxifraga tridactylites stb.]), még ha nagyobbvirágú (Pulsatilla grandis, P. nigricans, májkökörcsin, Crocus albiflorus, Hclleborus dumetorum, tüdőfű, Corydalis puniila, Vinca minor, V. herbacea) is, vagy egészen aprócska, gyakran egynyáréltű fű (Hutchinsia, Ceratocephala, Veronica, Thlaspi, 260. old.); a Gagea Bohemica-mxk majdnem csak a virága bújik ki a földből; míg a később virágzó rokon magasabb (a hagymás Muscari comosum és Ornithogalum brevistylum, valamint a tovább fejlődő pázsit is) s inkább más-eredetű, déli vagy keleti (Diplacline serotina). A tavaszi, aránylag kevés fű között feltűnő az a szám, a mely állandóan két levéllel bújik ki (hóvirág, Scilla bifolia, Gagea Bohemica, G. arvensis, G. pratensis var. bifolia BORB. foliis radicalibus binis, rara), a mely lombfakadás előtt porzik vagy virágzik (az említett fák, Daphne Mezereum, kökörcsin, Tussilago, fűzfa), a törpeszárú, rózsáslevelű (Primula acaulis, ibolyák), virágszálas (Primula, Audrosace, Draba, Erophila), télizöld (Asarum, Viola alba), az aljafás (Helianthemum canum), általában olyan alak, a minőt a 216—17. old. mint havasi vonást említettünk. Ezeknek a tavaszi füveknek a virága többnyire egy- és sötétszinű (217. old.), nem tarka. Legszebb piros a törpe mandola, mint a japáni biborbirs (Cydonia jíaponica THUNB.) tavaszkor a díszkertben. Szembeötlő a tavaszi virágok közt az egyszíkűeknek nagyobb száma: Sesleria coerulea, a sás, sáfrány, Luzula, a liliomvirágúak, az Iris- és Amaryllis-íélékkel A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei II. köt. 2. rész, 2. szakasz. 19
