Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
/I balaton melléki erdők. 271 XLV. FEJEZET. A BALATONMELLÉKI ERDŐK. A Balaton partmelléke kiesik az erdő övéből, a Balaton vize meg az erdő közt az áldásos szőllőterület van, a déli part pedig nedves térség, csak itt-ott fásított (Siófok, Földvár), a fonyódi hegyen pedig egész a vízig lehat a ritkás tölgyerdő. A part környékén szálas erdő sehol sincs (fái 122. old.). Ha a Balaton mellékét erdészetileg oly terjedelmesen, mint pl. a közel Bakonyt kellene, nem ismertetjük; mégis arról a szakadozott erdőkoszorúról, a mely a bakonyi partot, a szőllőtermelés határán túl vagy a tekintélyes Badacsony fejét betetőzi, növényzetileg meg kell y emlékeznünk. A Bakony erdejébe beljebb nem pillantunk. A Balatonmellék hegyeinek alsó régiója éghajlati okból a cserje- és apró cserje-vegetatiónak kedvez, nem az erdőtenyészetnek. Lepsénytől és BalatonfőKajártól kezdve, Kenesén, Füreden át egész Badacsonyig, sőt Keszthelyiga hegy alsóbb lejtője mindenütt természetszerűen erdőtlen, csupán Szepezdnél nyúlik le a hegyről a tölgyes egész a vízszélig. Még a szőllőtermelés határán túl is kisebb-nagyobb darabon cserjés következik. A Badacsonytól északkelet felé az erdőfogyaték növekedik így van ez az egész Osmátra övén, sőt Kis- és Nagy-Alföldünk határán a hegység másutt is letarolt s száraz, bokros vagy füves lejtővel hanyatlik a rónaság felé (Székesfehérvár vidéke, Buda, Vácz, Gyöngyös, Eger, Miskolcz, Tokaj, Ungvár, Székelyhíd, Nagy-Várad, Világos, Ménes, Versecz, Pécs, Nagy-Harsány stb.). A Balatonnál az erdő csak a parttól kifelé, bizonyos magasságban, rendesen a szőllőtermelés határán túl kezdődik. A hegylejtőn és tetőn a fa hatalmasra meg nem nő. Az erdőalkotó fa hiánya, alacsonysága vagy satnyasága természetszerű, tehát a Karszthoz hasonlíthatjuk, csakhogy vidékünk kisebb és még nem annyira köves. Annál meglepőbb a part közelében néhány hatalmas szilfa (122. old.), mert az erdőtlen lejtőn egyebütt gyakran csenevész cserje marad. így satnyul el az erdőtlen lejtőn gyakran a pelyhes tölgy, a cserfa, °a mocsártölgy, a fodorjuhar, mannakőrisfa stb. s az eltörpülést, a hol szabad, még a legelő jószág is nagy mértékben sietteti, s a külseje annál szomorúbb. A bakonyparti szőllőterület fölött, a 182. old. említett 1., 4. és 5. geográfiái tagozaton, a partmelléki erdőnek vagy fás növényzetnek olyan a külseje, mint a budavidéki erdőtlen hegytetőknek, csak a tetőn kezd cseperedni erdőcske, pl. a Tamáshegyen B-Füred mellett; ezt is köves, füves térség szaggatja közbe, az egész inkább cseplyének (fruticetum), mint erdőnek mondható Alacsony tölgyfa növi be Arács Péterhegyének tetejét, a b.-almádii hegyeket. A Badacsonyhegy tölgyfái már valamivel nagyobbak, itt-ott erősebb bükkfa is látható. Nem nagy a szigligeti erdő, sem a terjedelmét, sem a fáját tekintve. Keszthely és Gyenes körül letarolt kopár hegyek fehérlenek, mint Buda környékén, Solymár és Vörösvár körűi, az erdő cserjékkel és alacsonyabb fákkal kezdődik, a völgyi út mentén pedig ültetett bálványfasor hűsít. A legszebb erdő Keszthely vidékén van, innen tovább Büdöskút és Vállus felé terjedelmes tölgyesnek és bükkösnek tekintélyes fái szemlélhetők. Az erdőállomány legnagyobb része a tölgy, még pedig a cseperedő erdőé a délibbvidéki pelyhes tölgy (Quercus lanuginosa és Qu. erispata) meg a cserfa, a
