Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

272 4 balatonmelléki erdők. legtöbb más fakeveredéssel, a magasabb és szálasabb erdőt pedig leginkább a Qucrcus sessiliflora (54—55. ábra), délnyugaton pedig a bükk alkotja. Amaz a vidék leggyakoribb tölgye. A Balatonmellék nagyobb hegye sem sokkal emelkedik 400 mtrnél magasabbra a tenger szine fölött, ezért Keszthely belsőbb erdein kívül, a bükkerdő vagy más erdőalkotó fa uralomra nem vergődhetik. Sőt a hűvösebb vidéken a tölgy se éri, magasságbeli talaj ltián nem is érheti el azt a magasságot (660 mtr), a meddig a melegebb hegylejtőn másutt hazánkban fölterjed. A balatonmelléki erdőkben többféle tölgy nő, mint a német erdőkben, a változatosságuk is nagyobb, de még nem oly tetemes, mint hazánk délkeleti vidékein. A balatonmelléki tölgyerdők érdekességét KITAIBEL PÁL kezdette fölkölteni, a ki ScHULTES-nek Österreichs Florá-jában (1. köt. 1814. 619. old.) Keszthely vidékéről Ouercus sublobatá-X. ismertet, vagyis a Ou. sessiliflorá-x\ak olyan alakját, a 54. ábra. A kocsántalan tölgy virágzó ága. melynek levelein az öblök elmosódnak, a levél épszélű, vagy csaknem egész ilyen. A tölgyek egyéb változatosságát lásd az enumeratióban. A tölgyerdő nevezetesebb és délibb-vidéki keveréke kiváltképen a szőllőterület fölött jelenkezik, beljebb az erdőkben az egyformaság meg a fajok állandósága nagyobb. Délibb vagy délkeleti jellemű fa a bodros meg a pelyhes tölgy (magyalfa), a cserfa, a mannakőrisfa, a hosszúcsumás meg a nagymakkos tölgyfa (Quercus Robur var. hiemalis et perrobusta), több faj berkenye, a fekete gyűrű v. fekete sörje (Acer Tataricum), a barkóczafa, a török meggy, változatos mogyorófajták, a Badacsony erdőszélén a naszpolya meg a szelid gesztenye is, mint régi ültetés eredménye. A fehér hársfát, noha KITAIBEL 1799-ben «Sümegh» (Somogy; Zseliczség) s a szomszéd vármegyékben látta legelőször, erdőben én sehol se láttam, de a füredi parkban szép fái vannak. A tölgyerdő közönségesebb (középeurópai) keveréke a gyertyánfa, a Carpmus edentulá-xal együtt, a Quercus Robur, vagyis mocsárfa, kevés hársfa, leginkább a T. cordata, az Acer campe stre formái, a szilfa, somfa, mogyorófa, az Acer platanoides és A. pseudoplatanus, mind a kettő elég ritka, néhol ültetve vagy elvadulva