Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
230 A déli növények. KERNER 1 a mediterrán flóra keletkezését a diluvialis völgyi elgleccseresedést követő melegebb időben, az aquilonaris flórának a ponlusmellékire és mediterránra különüléséből származtatja, a mi szintén nem nagyon régi keletkezést igazol. Sőt a mai mediterrán flórának az emberi kultúra nem kis mértékben készítette elő az éghajlatot, azért a mediterrán partszegély flórája, a történelem idejében, már jóval a botanika előtt, a beköltözés, közlekedés, és hosszú kultúrai és társadalmi mozzanatok, beültetés, fásítás, gyümölcsösítés stb. révén nagyon bővült, s bizonyára érkeztek ide új polgárok, melyeknek tenyészésére ha a kulturát megelőző idő nem volt még kedvező, hamarosan elpusztultak. A mediterrán flóra sajátságos, déli, örökzöld, szúrós fehérmolyhú, egynyári stb. növényeivel ma keskeny partszegély, a Földközi-tenger mellékének alsó lépcsőzetén, fizikai gátakkal körülvéve; ha egyes jellemző faja ezt a határt átlépi is, annak a sajátságos növényzetnek a zöme és szövetkezete mégis csak azon a keskeny térségen marad együtt, és egyforma sajátságos szervezkedésével és sereges növésével hat reánk. Úgy is mondhatnók, a Görc-tó'l (a geogr. szélesség 46°-án), az Isonzó völgyétől és Fiúmétól le egész Görögországig, az Adria keleti partján terjedő mediterrán flóra a mai balkáni, ill. magyarföldi flórának sajátságos partszéli szövetkezete. 2 Ennek a most keskeny flórának a terjedelmét más korszakban nagyobbnak vélik, és pedig azért, mert olyan növényeket és olyan növényszövetkezetet, a minőt ma a mediterrán partszegélyen ismerünk, szigetszerüleg távolabb vidéken, más természetes flórában, pl. Bozen vagy a Balaton fölött is fölismerünk. Ennek alapján következteti KERNER : ! hogy a jégkorszak után, a mainál melegebb nyaras a klíma alatt, a pontusmelléki meg a mediterrán flóra feljebb terjedt észak felé, de azután a hűvösebb és nedvesebb nyár alatt délre húzódott. KERNER vélekedésére megjegyzem, hogy a régibb kor vegetatióját a flóra mai tagosulása nyomán megítélni nem egészen helyes, mert a régi flóra tagoltsága és jelleme más lehetett, továbbá hogy a régi mediterrán flóra nem egészen az, a melynek ma mediterrán flóra a neve, hanem régibb s a jégkorszakot jóval megelőzte, tehát csak részben lehetett megegyező növényzetjök. Én azt hiszem a Balatonmellék sok gumós és hagymás füve, valamint délijellemű növényének nagyobb része e III. korú mediterrán flóra ősmaradéka. Hogy jó messzire fölterjedt a mai alpok közé (Bozen), a maiétól eltérőbb jellemét hirdeti. Különbséget kellett vonnom a jégkorszak előtt és után virult mediterrán flóra között, különben a befüvesedésnek már említett és említendő mozzanatai maradnak homályban. A mai kiváló-szervezetű mediterrán növény vidékünkön kevés, de a III. korban, más állapotok között, számos déli növény jutott vidékünkre A mit most hazánk hegyein mediterránnak gondolunk, inkább az az ősi maradvány, a melyből és sok más keveredésből később a Földközi-tenger alacsonyabb és keskeny partszegélyén a mostani mediterrán flóra támadt. Mi tehát az, a mit a Balaton mellékén délinek vagy ősmediterrán maradványnak gondolunk ? Valószínű, a természetbeli változások sorrendjén, hogy az ismét régibb flórának, a mediterránkorú (részben subtropikus) száraz földének, a hava1 A 173. old. 2. a. i. értekezés 33. old. 3 BOKBÁS V.: Az örökzöld növények övének megszakadása a fiumei öbölben. Természettudom. Közlöny 1893. 132. old. 3 KERNER: Osztrák-Magyar monarchia írásban. Bevez. köt. 249. old. máskép értelmezve.
