Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

224 A fíalatonmellék növényzetének kapcsolata. magyar faj mai lakóhelyével is megfelelően összevág. Ez a kiváló vegetatió népesíti rónaságunknak homokos mezeit is (pusztai flóra). Nem szabad azonban úgy gondolni, hogy az Osmátra övén, pl. Keszthelytől fel Kassáig, az abaúji Szoroskőig vagy egészen a sárosmegyei Kisfaluig (Maloveszka) ugyanazok a jellemző füvek nőnének, hanem az egész lánczolat vezérnövényei egy természetes vidékéhez, a pusztai vegetatióhoz tartoznak, s fajai a lánczolat terjedelmén különbözőkép keverednek és váltakoznak. De némely növénye (Alyssum saxatile, Diplachne serotina, Dianthus collinus Kassáig) majdnem az egész lánczolat hosszán terjed. E geográfiái és magasságbeli, sőt növényzeti eltérések ellenére meglepő a Balatonnak bakonyi, de kivált Budapest vidékének erdőtlen hegylejtőin mégis minő nagy a majd tökéletesen megegyező, majd nem nagyon eltérő közös jellemző vagy más vezérnövénynek a száma, a mely majd a Fátrának, majd Horvátország mészhegyeinek és a Velebitnek, sőt Dalmátországnak (Draba elongata, Myosotis suaveolens stb), Alsó-Ausztriának (Polygala amara némi eltéréssel, Biscutella didyma, Petronilla Emerns (bokor), Galium Austriacum Hieracium Wiesbaurianum stb.) és Innsbrucknak (173. old.) sokkal magasabban fekvő mészszikláin díszlik, mint az Osmátra-láncz tövében és alsóbb tájain. Az ugyanolyan sziklák közös füvei nyomán méltán következtethetjük, hogy a Fátra, Gömör és Abaúj mészhegysége, Budapest meg a Balatonmellék, sőt a Karszt és Velebit eredeti növényzete eleinte valamely ősi korban meglehetős ugyanaz volt, vagy egy helyről népesedett. Akkor ezek a hegyek magasabbak, egyezőbbek és soká szigetek voltak. Az analógia szerint az Ősbakony alatt nem a mai, hanem nagy tengeri mélységnek kellett tátongani. A Balaton mai mélységében tenger nem lehetett. Feltöltötte a föld. A Bakony déli lejtője oly meredek lehetett, mint ma a Karszté, a tenger felé. A magasabb régióban másforma növények alakultak, csak a csírának kellett ott lenni. A flóra aszerint változott, a mint a hegység alacsonyodván, más levegőregióba került. Hogy most más-más hegység növényzete annyira változatos, okozója a természetszerű látogatókon (szél, madár stb.) kívül a rajtok régóta létrejött más-más természeti állapot is. Míg a mai eltérés a nevezett hegyek és a növénye közt bekövetkezett, a hegység változásai egész hosszú sorozatot alkotnának, ha ezt a visszamaradt vagy az elmosódott jelenségekből össze tudnók állítatani. A minő mértékben rontották és koptatták a természet működő erői ezeket a hegyeket, ugyanazon mértékben változott, és pusztúlt vele a Balatonmellék, a Fátra, Karszt, és Velebit eredeti közös növényzete. Az elpusztulásnak szabálya nincs. A hegység jobban eldaraboltatván, különösebb helyei, völgyei, szurdokai és más rejtekei stb., a növényeknek mind más-más termőhelyei keletkezvén, az eredeti egyszerűbb vegetatió is jobban szétoszlott és bizonyos növények ugyanazon egységes hegységnek különösebb helyeire húzódtak. Egyik helyen valamely növényfaj az utólsó szálig elpusztult, másutt más pusztult el, az előbbi faj elszaporodva vagy megritkulva fennmaradt Minthogy pedig a természet erői a növények összevissza-keverésében folytonosan közreműködtek, az egyik helyre előbb még ott nem levő növény is került, a másik hegységbe ismét másnak a magvát sodorhatta a szél, úgy hogy a változás és különbség az egykorú vagy közel egykeltű hegyek: a Velebit, Fátra és Balatonmellék vegetatiójában lassan-lassan kirívóbb lett. De bármennyire ment is a pusztulás és változás, a távolabb hegységekben, bizonyos védettebb helyen, kivált ugyanazon sziklák hasadékában, az eredeti közös és jellemző vegetátióból elengedő maradt vissza napjainkig. Ezért találhatunk távo-