Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
225 A fíalatonmellék növényzetének kapcsolata. labb vidéknek ugyanolyan termő helyein systematikailag egészen egybevágó növényeket. Némelyik faj a systematikai bélyegeit jobban vagy kevésbbé megváltoztatta és helyettesítő faj vagy fajta támadt (species vei subspecies vicaria). Látszólagos őskori kapcsot vagyis ugyanannak a növényfajnak messze fekvő két helyen való boldogulását a természet erői, madár vagy más állat is létre hozhatja vagy az elterjedést a tudomány részére megzavarhatja. A messze földre ujabban elszállított mag új helyet találhat magának, itt is jellemzően tovább szaporodhatik. Helyi és klímái analógia bizonyára ilyen módon is keletkezett, amaz az alvidéken és a hegység magasabb régiójában, a klímái analógia távol eső hasonló geográfiái helyen. Keletkezhetett, mert a széthuczoló madár hasonló helyről érkezik valahová. Hazánk délkeleti hegyes völgyes tájainak szép Telekia-)a ma már — talán inkább a szél utján — a Kárpátok nyugati völgyeibe (Fenyőháza és Nyitravm.) is megfészkelődött. Vájjon a Senecio umbrosus, mint klímái analógia, Horvátország hegyeiről (Ostária !) nem így került-e a Fátra hegyeire és Lucski völgyeibe, elég gyanús. Épp így leljük e vidéken a Lappula deflexáV vagy a Scrofularia Scopolii-\t néhol (Blatnica Tiszta hegyén) éppen olyan helyen, a merre juhot hajtottak fel a hegységbe. De viszont az ilyen rokontalan jövevény a havasi tájon nem mindig boldogúl sokáig. Éppen ezek a példák vezettek arra a gondolatra, hogy a Rochelia stellulata vagyis Rocheliella dispenna délről hajtott nyájjal került a Khocs hegyére, de sokáig nem maradt ott, ma tovább nem lelni. Azok a növények azonban, melyek a hűvösebb éghajlat alatt, az északi vagy havasi tájon (Fátra), az alvidéken (Balatonmellék, Budapest), déli vagy osztrák havason, sőt a mediterrán flórában is mint megegyezők és a régi közös vegetatióból felmaradottak kölcsönösen mutatkoznak, melyek olyan különböző magasságban és távolságban, egymástól messzire elszakadva élnek, azért is különös figyelemre méltók, mert a termőhelye, biológiai megjelenése, egymással való szövetkezése e messze eső tájakon is egyforma, természetes és változatlan, a systematikai rokonsága is oda kapcsolja társnövényeihez, úgy, hogy ilyen helyen a vegetatiót bántatlanak, őseredeti fészkében levőnek kell tekintenünk, tehát elhurczolásra gondolni nem lehet, kivált a Fátra erdős vidékeiről. így a Senecio umbrosus ugyanazon körülmény közt nő a Velebiten Ostáriánál mint a Fátrában Blatnica Tiszta hegyén vagy Fenyőháza völgyeiben, a Buphthalmum salicifolium a Fátrában meg a horvát felföldön, a Cirsium Pannonicum a MonteMaggiore erdőszélén Velautzkánál, Budán, Keszthelyen vagy Fenyőháza körül. A Badacsony bazaltját földíszítő, s hazánk sziklás vidékének vezérnövénye, az Alyssum Arduini, mészkövön gyakori az országban s Dévénytől kezdve Trencsén és Árvavár falán, a Szádellő völgyéig, Erdő-Bényéig, Ránkig, a Drevenyikig, sőt egész a Rodnai havasokig terjed. A Balatonmellékre ez annál nevezetesebb, mert egyezés nem csak az alacsonyabb fünemű növények közt van, hanem a magasabb cserjék közt is, a melyek a vidék tájképén már jobban előbukkannak. Ilyenek az almaféle bokrok, melyeket még systematikai, hogy úgy mondjam, mintegy vérbeli rokonság is szorosabban egymáshoz fűz. Ilyen a fanyatka (Amelatichier), a madárbirs (Cotoneaster cotoneaster), a galagonya, a délvidéki berkenye (Sorbus meridionalis), sőt helyenként a vad almafa és vad körtefa is. Ugyan ezek a bokrok a Fátra és horvát hegyvidéknek is jellemzői, a tengerpart mellékén pedig a Crataegus monogynát a Cr. brevispina Kunze (Cr. Transalpina, K ERN .) 1 helyettesíti. 1 V. ö. Erdész. Lapok 1882. 1096. old. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. II köt. 2. rósz 2. szakasz. 15
