Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

214 Trópusi ereklyék a Balatonmellék élő flórájában. 214 lét» szokatlanéi piros bogyó díszíti. Szviniczán ezért cserépben is tartják. Ilyen levélformájú ág Közép-Európa flórájában ritkaság, ellenben délfele s tovább a meleg vidéken gyakoribb, ezért a két csodálatos Ruscus Közép-Európa meg a Balatonmellék flórájában szintén ó'skori maradéknak tekintendő, a mely levélformájú lapos ágát mástermészetű időből őrizte meg. Az európai vegetatió része a múlthoz képest törpülésben, s a fák virága satnyuló félben van. A Balaton mellékének is van néhány olyan törpesége, a melynek nagyobb és változatos testvérformái a meleg vidéken vannak. Ilyen az Arum k maculatum, mint a tropikus, gazdag Aroideae család egyetlen honos képviselője, a surlófüvek, kivált a déli Equisetum ramosissimum, valamint fővárosunk Ephedra-ja (kazuárbokor) az ausztráliai kazuárfáké, a vad rizs a jóféle rizsé, a négytülkű súlyom a khinai nagy kéttülkű súlyomé. Trópusi maradékunk kevésbbé nagyszerű, de épen hogy a vérbeli (systematikai) rokonság törpeségei elszakadva élnek nálunk, föltételezhetjük, hogy valaha, ha más formájok is, együtt élt Európában. Sajátságos, hogy Afrika oly kevéssé szerepel flóránkban. A fokföldi erikafélék rokonságából való a cipruslevelű és szalmavirágú csarab (Calluna vulgaris). Afrika inkább a mediterrán flórát módosította. Ha az előszámított trópusi ereklye nem is mind itt maradt volna fel eredetileg, történetes ellenvetés kedveért megemlítem, hogy legalább része később ide ismét visszaköltözhetett. Ezért a trópusi ereklye értékét nem veszti, mert morfologiai bélyeg, nem kisebb távolságról el- vagy visszavándorlás szerint alapítottam meg. XL. FEJEZET. A HAVASI VONÁSOK ÉS EREKLYÉK. A mit ma a Balaton hegyein látunk, mind a régi változás és pusztulás maradéka, sem a hegye alakulása, sem a növényszövetkezete nem így teremtődött. Sok fű alig lel földünkön állandó termőhelyet, a csírája más-más helyre jutva, kénytelen alkalmazkodni, tovább-tovább alakúi, s a számtalan helyen létrejött a fajok, fajták és változatok végtelen sorozata. Minthogy sok fűnek a tovább alakulása lassú, vagy látszólag nem is alakul, nem csoda, ha alacsony hegyünkön még ma is szembetűnő a magasból leereszkedett havasi analogon, valamint Alföldünk síkján helyenként a hegyi vegetatió. A Balatonmellék meg a Pilíshegység flórájában is legmeglepőbb és nagyon kirívó az alpesi vonás és virágmaradék. E hegyeknek olyan helyein, a hol a növényeknek újabbkeletű és természetes úton való összehurczolása vagy összevándorlása teljes lehetetlenség, határozott havasi jellemű növényekre bukkanunk, vagy a havas vidékkel (Karszt, Fátra) való kétségtelen kapcsolat nyilatkozik (222. old.) Meglepő ez, mert a havasi virágot nem akárhol és nem akármikor láthatjuk, a havasieredetű kertinek történetét nem nagyon kutatjuk. A havasi virág a lakott helyre ritkán ereszkedik le, a meg nem felelő helyen alig marad állandó, a kevés közlekedés folytán az alvidéki közönséges fűvel nem keveredik. Szokatlan szépsége és formássága, kiváltképen pedig a havas ráfuvalta fény és sötétebb keveredetlen élénk szín jobban megragad. Annál megörvendeztetőbb, ha a havasi füvet vagy