Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

196 I< 1 órahatárok kereszteződése a Balaton mellékén. kellékét meg nem leli, viszont a keleti száraz klíma füve nyugat felé való terjedésének a hűvösebb havasi klíma állja útját. A jellemző' növény a másik vidékre át se szállingódzik, ellenben természetes, hogy a régibb közös vegetatióból mind a két tájon maradt fenn megegyező. A hosszanti flóraválasztékot Túl-a-Dunán nem lépi át Vasvármegyéből kelet felé, tehát a Bakonyban s a Balaton mellékén nem terem vadon a szelid gesztenye, a feketekérgű és más fenyő, a mely Vasvármegyében természetszerűen gyakori, a Salix incana, sok rózsa és szederfaj, a Rosa pendulina, Myricaria (csermelycziprus), Prunus padus (májusfa), zöld égerfa, csarab, a Fertő tavánál a Rosa Braunii. A füvek közül a Willemelia, Trollius, Tofieldia, Arnica, Centaurea pseudophrygia, Epilobium Dodonaei, Euphrasia perincisa, Gentiana Austriaca, Thlaspi alpestre, Th. Goesingense, Alchemilla hybrida, A. vulgaris var, macrotoma,' Vaccinium, Pulmonaria Styriaca, Lycopodium, Cetraria, Festuca amethystina, Chlorocrepis, Orobus tuberosus, Pleurospermum. Barbarea stricta, Achillea ptarmica, és var. linearis, Cytisus hirsutus, Carex caespitosa, Sempervivum adenophorum, Caltha rostrata, Polygonum bistortum, valamint a szerpentin saját növénye sem.

2 Viszont vidékünkről a választékon át nem lép Vasvármegyébe

3 a mannakőrisfa, a feketegyűrű, a fanyarka, nevezetesebb berkenyéink, a bakonyi tiszafa. A füvek közül a Bromus squarrosus, Euphorbia Pannonica, Cirsium Boujarti, Vinca herbacea, Gentiana Carpaticola, Herniaria incana, Thalictrum maius, Aethionema, Achillea Neilreichii, Sisymbrium Orientale, Draba demissorum, Dentaria trifolia, Seseli leucospermum. Több példát a Balatonmellék saját és keleti növényei közül válogathatunk (207. és 246. old.) Minő szigorúan alkalmazkodik a geográfiái elterjedés a nyugati választékhoz, még a következők igazolják kétségbe vonhatatlanúl. Az illyr flóra kiváló fája, a szelid gesztenye, a Drávát átlépi, nyugaton terjed Vas- és Sopron vármegyébe, de természetszerűen a Zala vizét át nem lépi s északkeletnek nem terjed, a Bakonyt meg a Balaton mellékét elkerüli. A szelid gesztenye övét követi hazánkban is, Horvátországban is a csarab (Calluna), a nyugati választékot csak Sümegnél kis területen lépi át, a Bakonyban nem terem. A Lonicera caprifolia is így terjed Horvátországból Muraszombatra, a Balatont elkerüli, de kelet felé Bukin és Bács (falu) erdejéig terjed. így terjed a határvonalon túl Horvátországból a Buphthalmum salicifolium (Sopron), az Orobus tuberosus (Körös, Kőszeg), az Epilobium Dodonaei, az Arnica montana, Gentiana castanetorum (Travnik, Vilenica és Kőszeg), a Senecio umbrosus a Balatont átugorva (Velebit, Fátra). Typha minima, Polygala chamaebuxus (Rude, Borostyánkő), a Teucrium scorodonium (KameralMoravica, Nyitra vm.), Primula auricula (Kalnik, Fátra), Centaurea mollis, Cytisus hirsutus, C. supinus, Dianthus barbatus, Genista nervata, G. Germanica, az utóbbi négy a Balaton nyugati részén ritka, a többi a Balatonnál s a Bakonyban nem terem. Ezekből a példákból kiderül, minő sajátságos, de szorosan elkülönült útja van a növény földrajzi terjeszkedésének. A Balaton melléke a Bakonynyal együtt az egymást .keresztező flóraválasztéktól keletre és északkeletre esik, de a két határ mindenesetre döntő a Balatonmellék flórájának megalakúlásáta nézve. Csak Récse, Bakónak és Csapi környékén vizsgálódjunk, már a flóra alkotó eleme tetemesen eltérő Keszthelyétől, pedig a 1 Foliorum radicalium lobis triangulari-ovatis, caulinis ad medium fissis, loborum marginibus • fere parallelis, caule patenter piloso, calyce receptaculoque glabro. Exeunte majo floret. 2 Több példát lelni: Magyarország vármegyéi és városai, Vasvármegye 504—508. old., továbbá Vasvárm. növényföldr. 70—74. old. 3 Olyan vármegyét kellett összehasonlításul választanunk, a melyiknek a flórája pontosan ismeretes. Zala nyugatibb része ismeretlenebb.