Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
\z illyr meg a magyarföldi flóra találkozása és vegyeledése. 197 távolság és egyéb földrajzi és más természetszerű alakulás a két vidék között alig számbavehető, de Récse a flóraválasztékon már túl esik délnyugat felé. A flóra választékú n túl Bryonia dioica Récse Salvia glutinosa » Inula Helenium » Mentha Biharensis » Genista nervata » Cyclamen Europaeum » Rubus glandulosus eltérései » Cytisus hirsutus nyugatnak C. supinus • Dianthus plumarius D. armeriaster D. barbatus délre és nyugatra Spiraea » » » Paronychia Kapela délnyugatra Coronilla emeroides délre Cirsium Boujarti » (nincs) a választéktól délre (Kalnik) A Balatonnál terem B. alba, ritka, nincs, ritka, csak véletlenül, R. Balatonicus, C. leucotrichus, ritka, helyette a C. aggregatus gyakori, D. Hungaricus, nincs, ritka vagy alig, nincs, P. cephalotes, C. emerus, ritka, Veronica Velenovskyi stb. Az illyr meg a magyarföldi llóra találkozása és vegyeledése a Balatonmellék hegyein. Magyarország flóravidékeinek vegetátiói centruma a Kárpátokon, a középhegységeken, a Norikumi- és Juli-havasokon van. Mennél távolabbra esik a vegetatió a kultúrától, kivált a hegyek magasságán felfelé ; annál tisztább és határozottabbjellemű, mert az emberi munka kevésbbé vegyelíti össze. A távol fekvő Kárpátoknak egyenes hatása és módosítása a balatonmelléki flórára nincs. A közép hegységnek egyik tagja, a Bakony, a Balaton északi partját S környezi, s déli és délkeleti verőfényes lejtőinek bántatlan helyein a legszebb és legjellemzőbb a partmellék növényzete. A hűvös tavaszt részben Noricum okozza; havasi növény a Balatonnál kevés, de ez kiváló. Ezen kívül kivált Zalavármegye völgyeinek növényzete bizonyos fokig a szomszéd Vasvármegyéével egyező, ezét pedig még jobban módosítja Noricumnak mind a flórája, mind pedig az éghajlata. A Juli-havasok, a Karszt meg a Velebit a Balatontól szintén távolabb emelkednek, de vidékünk flórája onnan is tetemesen bővült. K ERNER 1) e hegység flóráját, a havas csúcsok kivételével, a pontusmelléki flóra (flora Pontica 2) illyr vidékének (illyrischer Gau) nevezi, s a terjedelmét csaknem a fiumei tengerpartig levezeti, ') Osztrák-Magyar monarchia irásb., bevezető köt. 205, 215. old. j A geologiai elnevezéstől a botanikai teljesen független maradhat. Tény, hogy földségi flóraterületet tengerről (Pontus) elnevezni meg nem felelő, másrészt G IUSEBACH (Die Vegetation der Erde I. 263, 294. old.) már előbb más területet nevezett flora Ponticának, azt, a mely Kis-Ázsia északkeleti részén Azalea Pontica és Rhododendron Potiticum stb. díszcserjékkel pompázik. Az újabb Flóra Pontica nevet már ez is eléggé megingatja. Azonkívül nekem az a meggyőződésem, hogy nemzeti tudományunkban szabad, sőt kötelességünk centrumúi hazánkat tekinteni, tehát a növénygeografiai területek közterét magunkhoz képest hazánkban keresni és innen kiindulva megalkotni. Én éppen ezért a KERNER-féle ujabb Flóra Ponticát magyar flórabirodalomnak (impérium florae Hungaricae) nevezem.
