Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

190 A balatonmelléki vegetatió keveredése. vidéken. A népek átvonulása, megtelepedése, a földművelés és többféle közlekedés előtt flóránk egyszerűbb, keveredetlenebb, egyenletesebb és eredetibb volt, mint ma.

1 Az erdősítés és faültetés előkészítette a melegebb vidéki füvek meghonosodását. A mostani nagy változatosság és tarka keveredés a lassanként folyó beköltözés és behurczolás eredménye Sok növény, mint becsempészett vagy bevándorolt, tehát mint kétségtelenül nem ide való, hazánk s a Balatonmellék flórájából nagyon kirí. (

Centaurea solstitialis, Verbena officinalis, Impatiens noli tangere stb.) vagy a hazai honosságot jól tudja szinlelni (konkoly, pipacs, Onagra biennis, Antirrhinum orontium, búzavirág, Adonis foenicea, Crepis rhoeadifolia, Anthemis Ruthenica stb.), s hazai őspolgárságát legfeljebb azért nem feszegetjük, mert a beköltözést és meghonosodást történelmileg igazolni nem tudjuk. A keveredés ritka földön függ annyira a történeti eseménytől, mint hazánknak részben nem is nagyon régi alvidékén. Itt és az Alföldnek a hegyről lesodort friss talaján, tehát hegyi földben, a meleg alacsony vidéken, az idegen fű könnyebben meghonosodik és szétterjed, mint másutt, kivált a havas hatása alatt levő tájon. Innen vonúl tovább a meghonosodás, s Alsó-Ausztria, Morvaország s részben még Csehország flóráját is gazdagítja. Az a régi és eredeti növényzet tehát, mely az embernek itt lakta és jártakelte előtt természetes úton-módon ide került, lassan-lassan a beköltözött másvidéki fajokkal bővült. Az újabb gyarapodás folytán az őspolgárok némelyike el is pusztult, míg végre a flóránkban lassanként nagyobb változatosság és tarkaság keletkezett. Mostanában a franczia botanikusok hadi csata után összeszámítják, hogy a következő évben a csatamezőn micsoda új növények sarjadzottak ki.'

2 így kellett volna ezt régen feljegyezni, s a növényzet változatait a történelmi eseményekkel összevetve vizsgálni. Ha az ősmultba, a történelembe vissza tudnánk látni, egészen máskép írnánk le a mai növénytakaró megalakulását. Ha hazánkban minden csata és átvonulás idejében lett volna botanikus, a ki a flórának ilyen bővülését annak idejében följegyezgette volna, világosabb lenne előttünk, hogy flóránknak jelentékeny része és sok érdekessége a történelem idejebeli behurczolódás. Az idegen és bevándorolt növény egész szervezetével, sajátságos magaviseletévelj az elhurczolást megkönnyítő vagy könnyen eláruló tagjával, bizonyos, gyakran elhagyott vagy gazos helyen csak szálonként való növésével, szaporátlanságával, gyors elő- és eltűnésével a gyakorlott vizsgálónak hamar szemébe tűnik és gyanús lesz a hazai jogos polgárok közt, vagy bizonyosra elárulja, hogy nálunk eredetileg jövevény. Mintha a honos növények bizonyos ellenállást tanúsítanának, a jövevény beköltözésekor azonnal közéjök nem keveredik, velők szoros biologiai szövetkezetbe nem lép, hanem elég hosszú ideig a vidéken határozatlan helyeken kóborol. Gyakran a gazos, elhagyott, átalakított vagy munkált földön, melyet a honos fű inkább kerülni szokott, a felbontott talajon, az útfélen, romon, kiégett tűzhelyen, kőfalon stb., tehát a vidéknek nem a bántatlan földjében gyökeredzik meg beköltözésekor az ember nyomdokát kisérő idegen vándorfű. Míg a keményebb termőföldhöz, a 1 Flóránknak ezt az egyszerűbbségét csak a körülbelül mai klímára és talajviszonyokra értjük, nem a midőn más klíma alatt egész másforma fák és növények takarták hazánk hegyeit. 2 FRANCHET: Sur une florula adventice observée dans le departement de Loir-et-Cher en 1871 et 1872, Bull. soc. bot. France 1872, séances p. 195 - 202, ASCHERSON, Botan. Jahrcsb. 1874. p. 1105—1106, Verschleppung von Pflanzen in Folge des Krieges von 1870-71 in Frankreich; csinos összeállítás. Term. tud. Közlöny 1872. 355—56., 1876. 244—45. old.