Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A l>a /at on ni e 1 lé ki vegetatió keveredése. 191 vidék nap- és évszakához, az odavaló növénypolgárokhoz hozzászokhatok és velők szövetkezetbe léphet, addig sok idő telhetik, s a meghonosodás nem ritkán jó hosszú ideig tart. Budán pl néhány növény máig is csak azon a helyen terem, a hová a török ültette (török pirosító == Pegannm Harmata, fügefa) vagy a magvát elszórta ( Sisymbrium Loeselii). Több ilyen behurczolt növény csak a Sz.-Gellérthegy körül vagy rajta terem {Medicago orbicularis, Calepina Corvini, Silene flavescens, Papaver hybridum). A Digitalis nova WINTERL {D. lanata EHRH.) a békásmegyeri Csillag- és Rókahegyről nem terjed a főváros felé, csak ott néhol a réti fű közé keveredik. Az Elymus crinitus 1 var. microstachys, Galium tenuissimum (Pomázon is), Xeranthemum cylindraceum Sz.-ENDRE mezőire a szerbbel vagy a törökkel behurczolt fű, de sem ez, sem a Festuca myurus Pomázról nem lép a főváros határába, — a háromféle pemetefű ma is ott van Arács előtt (a szeretetház táján), a hol KITAIBEL idejében ; a Medicago rigidula Tihanyról, az Allium atropurpureum Füredfürdő kis dombjáról, a Cirsium platyonychinum Keszthely környékéről, a Scutellaria Columnae Sz.-Király bokrai közül, a Carpesium cernuum Szigliget erdejéből, a Lepidium graminifolium Túl-a-Dunánról nem igen terjed kelet felé. Látni való, hogy némely növény a maga erejéből nem, vagy lassanként terjed, kivált a melyiknek földrajzi terjeszkedését szervezetének bizonyos morfologiai alakulása meg nem könnyíti. Nem mondhatjuk, hogy a behurczolt idegen növény fölismerésének mindenkor valami biztos karaktere lenne, de gyakran az egész szervezetjökről lerí az idegenség, sőt az elhurczolásra szervezkedhetik is (161. old.), vagy a termőhelye különös, egymaga vagy sajátságos serege húzódik meg rajta. Tény, hogy a gyakorlott szem a jövevényt könnyen fölismeri, s melyet vagy a minőt KERNER tartott jövevénynek, én előttem is ez van ilyen gyanús színben. A Balaton mellékén meghonosodott Althaea pallida, Malva alcea, Lavatera Thuringiaca virága akkora, a minő nagy más idevaló fűnek nincs. A Salvia Aethiopis, Gypsophila paniculata, a Vaccaria grandiflora stb. sajátságos, őrdögszekérforma elágazásával, az Allium atropurpureum sötétpiros nagy virágernyőjével, a szerbtövis fájdalmasan szúró sárga töviseivel, a maszlag szúrós terméstokjával, a kender, Dictamnus, Chcnopodium botrys, Coriandrum, Bifora erős bódító szagával, a Vaccaria meg a Dictamnus tokgyümölcsének sajátságos szétrepedezésével, a Stachys Germanica meg a Salvia Aethiopis sajátságos gyapjával elüt a Balatonnál honos valamennyi más növénytől, az említett bélyegek más vidékre, más hazára vallanak. Fölismerésökre továbbá főleg az alapos növénygeografiai ismeret is rávezérel. Ha tudjuk az ilyen kétes növény terjeszkedésének hol a földrajzi czentruma, és systematikai széles rokonsága, s ebből egy faj elszakadva, kis területen, talán kevés számmal is jelenik meg, az ilyen fű gyakran idegen jövevény. A földrajzi elterjedésből tehát sokat következtethetünk. * : 1 Az Elymus (vagy Cuviera) caput medusae és E. crinitus közt elegendő faji különbség nincs, lehet az előbbi is Keletről terjedt el Európa déli részén. Fajtáik megkülönböztetésekor SCHREBER szava «spiculis scabris» a kiindulás, tehát az érdeskalászúakat kell az E. crinitus alá osztani, a simakalászúakat az E. caput medusae alá A mienk mint var. microstachys Borb. (Természettud. Közi. 1897. 378 jul.) a Cuviera crinita alá helyezendő, habitu graciliore, humiliore, spica minore, involucre magis patente (cfr. Velen Fl. Bulg. 626, var. minor Velen. Suppl. 1898 301; Cuv. caput med. var aspera SIMK. Pótf. 1897. novemb 232), sed non horizontali, spiculis minoribus scabris, latioribus quam in C. capite medusae. A keleti typust H AUSSKNECHT (Symbolae ad fl. Gracc 1899, 5'») szintén Etordeum crinilum (non Dcsf.; H chaetocephalum Borb.) néven közli.
