Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
188 A flóra változása a hegység kopásával. E változásokkal, a sziklák mállásával a növény száma az új talajon gyarapodott, de a hegy kopásával és lassú alacsonyodásával, a felsőbb régióbeli fű lentebbre ereszkedni kényszerült. A melyik az újabb viszonyhoz, az alacsonyabb régióban alkalmazkodni nem birt, nyomtalanul elpusztult, a melyik pedig a megmásult körülménynyel megbarátkozni, megküzdeni tudott, szervei lassanként az alsó régió fizikai föltételeihez szoktak és formálódtak, mert a leereszkedés is lassucska volt. A hegyek eredeti ősi magasságán, termo földrétegén és növényzetén a szakadatlan fizikai hatás sokat rontván-bontván, be kellett állani hazánk területén is a különbségnek az eleinte bizonyosan egyenletesebb magasságú hegyek, valamint az eleinte még magasabb régióba is fölemelkedő vegetatiója között. A Kárpátok magassága még tetemes maradt, növényzete az erdő-övek szerint többemeletű (bükkös, fenyves, görbe fenyő, havasi legelő). Keszthelytől kezdve a Bakony déli lejtői, a Pilis, Mátra stb. irányába eső hegyek egész a zempléni Hegyaljáig alacsonyabbak lettek, az alattok tátongó hajdani mélység jobban feltöltődött, tehát a hegyi régiók kevesbedésével a vegetatiójának régiói is kevesbedtek (tölgyes, bükkös). Specziálisan az Os-Bakony eredeti alakján, a Vértes, Pilis, másfelől Horvátország bérczei között, a természet nagyon sokat koptatott, s a róla lesodort és fúvott föld és por alatta a mélységet sekélyebbítette. Míg folytonosabb bérez volt, a mai vezérnövényei, kivált a jellemző aprótermetű füvek és cserjék nyomán, eleinte egyező-termetű, kevésfajú vegetatiójának kellett lenni, de a mint a bérez jobban szétszaggatódott, a völgyekben, a vízmosás mentén sok szárazhelyi fa és fű elpusztult, a helyére újabb költözött, valamint a régi kurta íű közé is mások tolakodtak s a vegetatió mind jobban tarkult. Az ősi apróságból a budai Szent-Ivány hegyén, pl. a Linum dolomiticum, Füreden az Aethionema, Sz.-Királyon a Coronilla vaginalis, Keszthelyen a Myosotis suaveolens stb. maradt fenn. Egykori hegyi vegetatiója maradékából, különösen a láp növényzetéből WIERZBICKI kézirata a tudomány részére megmentett valamit. (92. old.) A Bakony nagyobb magasságából az ősfenyvek csaknem nyom nélkül elpusztultak. A fenyves utolja hihetőleg Fenyőfő és Rátót határában maradt meg, emitt egy düllőt még ma is Fenyősnek 1 neveznek. Az ilyen név a magyar nyelvben, mint FenyófŐ, a múltra nézve becses nyomot őrzött meg. Uralkodó fája napjainkban a bükk maradt. A balatoni lejtők tetején a tölgynek 4 faja zöldellik, helyenként a bükkfa is mutatkozik; önként, vadon termő fenyőfája ma nincs. Nagyobb és zártabb erdeje, hatalmasabb fája, kivált a természetileg pusztúlatlanabb Keszthely vidékének van. A Balaton felé tekintő hegyoldalon Almáditól Aszófőig, továbbá Révfülöp hegytetején az erdei fa alacsony, a Badacsony erdőkoszorúját se sokkal hatalmasabb fák alkotják, sőt a Balatonmellék alsó régiójának uralkodó fája, a tölgy mondhatni csaknem nyomorgó félben él, sok helyen elpusztult vagy eltörpült. Szebbtermetű és erőteljesebb fáját ritka helyen látni; csenevész bokrait ezután a szőllőtermelés könnyen kiirthatta, a midőn a tüzes bor értéke a szőllőtőkének szaporább ültetését sürgette. Másjellemű ősibb faja, a mely valaha itt nőhetett, nyom nélkül elkorhadt. A növénypusztulás nagyobb volt a Balaton körül, mint a Pilíshegységben, s a pusztulást korán követte a római kolóniának szőllőtermelése. Sőt a pusztulás az az egész Balaton mellékén sem egyforma mindenütt. Keszthely völgyeiben meg a hegyein az őskori liliomos mezőknek maradéka ( Asphodelus albus, Veratrum 1 V. ö. R ÖMER F L .: A Bakony, 9. old.
