Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
172 4L Balatonmellék flórájának őskora. sales) 1 csoportja mind hazánkban, mind a Balaton mellékén. Többnyire apró s nagyobb bokrok vagy kis fák, melyek nem csak közel systematikai rokonságban vannak egymással, hanem földrajzi elterjedésök is jellemző hazánkban. Kellett időnek lenni, a midőn a Rosales csoport még több tagjával Európában és hazánkban virúlt és tagosult, ma tetemesen szétoszlott, meg is fogyatkozott, de mégsem annyira, hogy egykori uralmának jelleme végképen eltűnt volna. A Crassulaceák közül a Sedum Hillebrandii, a ribizkefélék közül az egres, a rózsafélék közül számos apróbb-nagyobb rózsa, szeder, több Potentilla, a mandulafélék közül a törpe meg a török meggy, több almaféle és vitorlásvirágú kisebb-nagyobb cserje, utóbbiból a zanót, Genista, mind jellemző s más idő és klíma maradéka. A Balaton mellékén tehát az ősidők különböző szakában más-más növényzet volt. Némely korszaké talán nyomtalanúl elpusztult, sokéból egyik-másik napjainkig felmaradt. És ez a különbözőkorú növénymaradék egymással s a természetes úton-módon nem régiben idekerült ujabb polgárokkal vegyeledett és így alkotja a mai vegetatió tarka keverékét. XXXI. FEJEZET. A BALATONMELLÉK FLÓRÁJÁNAK ŐSKORA. A Balaton mellékéről ősnövénytani anyagunk és bizonyítékunk nincs, de még ha volna is, nagyon bajos annak az időnek növényszövetkezését megállapítani, a melyből az őskori maradvány való. A kövült maradék vagy másolat az összefüggő flórát, eredeti termőhelyét, hajdani hegyi régióját elő nem tünteti. A Balatonmellék őskori flórájára csak a ma itt élő növényzetből tudunk visszakövetkeztetni, a mostani flórának olyan fajaiból, a melyek ma jellemzően más flóravidék (havas, Balkán) vezérnövényei is, úgy hogy a Balatonhoz való származásukat más régibb időből magyarázhatjuk. Az is természetes, hogy csak a ma ismeretes flóratagjait vehetem figyelembe Európának. Ezen az alapon csaknem teljesen bizonyos, hogy hazánkban s a Balaton mellékén a mai flóra kiváltképen két természetes flórának maradéka és újabb alakulása, a havasi flóráé meg a balkáni vagyis visszavonúlt magyarföldi flóravidéké. A mediterrán flórát, mint külön tagot egyelőre figyelmen kívül hagyhatjuk, kivált azért, mert a mediterrán és balkáni flóra között lényeges különbség nincs. Számos közös kincsök van, de nagyon sok mediterrán növény a hegység felsőbb régióiban, valamint az örökzöld határon túl is tetemesen továbbra terjed a Balkánon. A mediterrán flóra a szerint változik, a mint a hegyen fölfelé, vagy a kontinensen befelé a termőhely másforma lesz. Keleti és nyugati részén más-más elemekkel bővül, az ellenkező tájról más-más polgár sereglik össze. A mediterrán flóra inkább a mély tengerparti vidéknek örökzöldekkel bővelkedő vegetatiója. Ha a balkáni meg a mediterrán flóra között ma sincs nagy és éles különbség, következtetésünk elég bizonyos, hogy eleinte, midőn a növényfaj száma kevesebb és az elterjedése egyenletesebb volt, e mai két flóra még ennyire sem különbözött egymástól, hanem az egész egyenletesebb (ősbalkáni flóra) volt, azután a tengerpart1 E NGLER : Syllabus der Vorlesungen, Grosse Ausgabe 1892. 115—25. old.
