Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A Balatonmellék flórájának őskora. 173 melléki alacsony, leapadt karimáján a trópusi maradékból, a balkáni meg a havasi növények leereszkedéséből és más keveredésből az Európa déli partját körülkoszoruzó sajátságos mediterrán flóra támadt. E flóra kiváló nevezetességeit, az örökzöld fákat, mint bizonyosan tudjuk, már a történelemnek köszöni, ez is bizonyítja, hogy a mai mediterrán flóra újabb keletkezés. Az Adria keleti partvidékén a balkániból való alakulása annál lehetségesebb, mert a növényzete az olasz mediterrán flóravidékétől ma is jobban különbözik, mint a Balkán félszigetétől. Hogy hazánkból s a Balatonmellék területéről az ősbalkáni (déli) növényzet régebben visszavonult, nem csak az európai ősi flórának inkább délre vonulásából, hazánk klímájának szárazabbodásából, az ősi szebb vegetatió elpusztulása vagy jobban délre húzódása nyomán gondolható más klímaváltozásból következtetjük, hanem abból is, a mit KERNER 1 más magyarázatéi említ. Laibachtól nyugatra két magános hegycsúcson a különben csak a Balkánon honos Daphne Blagayana terem, a színt' oly figyelemre méltó Potentilla Carniolicával, hangák közt, nyír- és fenyőerdők közelében. Tirolban, Innsbruck havasainak déli lejtőin, keleti Astragalus-íaj s a balkáni flórának más jellemző typusai ( Astragalus onobrychis, Oxytropis pilosa, Dorycnium sericeum, Helianthemum jurnanum, Rhamnus saxatilis, Ostrya carpimpoliaj 1 lepnek meg, köztök az árva lányhaj (Stipapennata, St. capillata) is, sőt balkáni vezérnövények gyarmata Alsó-Auszriában s Csehország északnyugati sarkában is díszlik, tehát a balkáni (pontusi) flóra régibb korban sokkal tovább terjedt nyugat és észak felé, mint a mai időben Az ajkai meg a pécsi kőszéntelep, a mely közé a Balaton esik, azt igazolja, hogy a túl a Dunán már a másodkorban volt jelentékeny vegetatió, tehát az ekkor már meglévő Bakony hegységén őskori vegetatiónak kellett alakúlni. Az volt-e az első növénye, a mely ezeknek a régi szikláknak ma is vezérnövénye ? Bajosan. De hogy az a vegetatió, a mely ma kiválóan a Balatonpart meg a főváros hegyeinek mészszikláit takargatja, s mely részint a saját és bennszülött fajaival, részint sajátságos szövetkezetével kiválóan e vidék jelleme, ha nem első növényzete lenne is ezeknek az ősszikláknak, de minden esetre régikorúnak kell tartanunk, mert másutt ismeretlen, a honnan ide juthatott volna. A míg a Balatonpart hegysége tetemesen nagyobb volt, mint ma, a mészhavasok növényzetével való összehasonlításból, számos közös növényökből, valamint a Balatonmelléken ma is kétségtelen havasi vonásokból következtetve, a magas régió növénye olyan lehet, a minőt ma a havasról ismerünk. A mai havasi vegetatiónak terjedelme, KERNER 1 vélekedése szerint, az őskorban sokkal nagyobb volt, s a miocén időben a mai havasi növény nagy része már a havason élt. 3 A trópusi vegetatió ekkor már vagy nem volt a vidéken, vagy az alsóbb régióban virult, avagy tünedező félben volt. Erre a hegység alsóbb régiójában olyan növényzet kezdett megtelepedni és alakulni, a minő ma a mediterrán vidéken virúl. Hatalmas változásnak vagy pusztulásnak kellett azután következni, sejthetjük abból, hogy a Seseli leucospermum meg a Ferula Sadleriana (Pilis, Torda) másod1 Az osztrák-magyar monarchia írásban, bevezető kötet 248. old. 2 K ERNEK : Studien über die Flora der Diluvialzeit in den östlichen Alpen; Sitzungsberichte d. kais. Akad d. Wiss. XCVII. Bd., 1-te Abth. Wien, 1889, I.-X. Heft, p. 8—9. Az itt említett növények némelyike azonban véleményem szerint könnyen lehet behurczolt, a komlöbükk meg a csöves mogyoró (Gmunden) pedig régi ültetés. Nem szabad felednünk, hogy az ember a történelem idejében az eredeti ősvegetatiót nagyon össze-visszakeverte. — 3 U. i. 22. old.
