Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A szárazparti növények szervezkedése. 16/ losa, hanem a fűneműek közt a Verbascum floccosum, Berteroa virescens, Sempervivum raripilum. Eleinte mint védelem, ez a moholy is szükséges, később mint tovább használatlan, nagyrészint eltűnik, vagyis a növény lekopaszodik. Némely fának molyha vagy szösze jellemző : cserfa, fehér hársfa, Prunus dasyphylla, pelyhes tölgy. A mentáknak fokonként való molyhosodását lásd a 104. oldalon. A sovány föld meg a forró mediterrán vidék jellemzője az eltöviskesedés. így fegyverkezik a kökény, galagonya, a gerliczetövis, rózsa, szeder, a Cirsium arvense, Carlina stb., a Ruscus acideatus (tropicus, aztán mediterrán maradék), a Centaurca solstitialis, Lappida heteracantlia, az ördögszekér, mint keleti vándor, de a szerbtövis délkeletről már másodhelyről érkezett hozzánk, előbb Portugalliában szállott le a délamerikai hajóról. 1 A szúrós Cirsium brachycephalum csaknem bennszülött. A Vicia (kaszanyűg), Lathyrus (bükkön) kacskaringós s úgy látszik visszafejlődő iszalag, mert már nem kúszik, csak kapaszkodik. A fák és cserjék a hideg évszakhoz úgy alkalmazkodnak, hogy tavaszkor fejlődő lombjokat még jóval előbb a teljes téli nyugalomnál lehullatják és lombtalanul telelnek ki (lombváltó v. lombhullató fák; a télizöld a 155. old.). A fáknak és cserjéknek lavaszi kizöldülése, valamint az évenkint tövig elpusztuló többnyari fű megújulása vagy kihajtása kikeletkor a kitelelő rügyből indul meg, illetőleg fakad ki. De hazánk s a Balatonmellék flórájára nézve is jellemző, hogy több kiválóan magyarföldi fűnek kitelelő tőlombja vagy tőrózsája (rosetta) van, mint bizonyos havasi fűnek. A tőrózsa teteje (növekvő csúcs) vagy szárrá nyúlik meg (Draba demissorum, kövi rózsa, Dianthus Hungaricus, sok pázsit, Linum dolomiticum, Helichrysum arenarium, Teucrium montanum, Alsine, Iris), vagy a tőlomb alsó leveleinek tövéből fakad az oldalsó szár (Knautia Pannonica, sok PotentillaSa\ centralis rosettá-va\, a tüdőfű). A Cerastium vulgatum meddő szára sürűlevelű rövid inda módjára viseli magát, a földbe gyökeret ver s új növény lehet belőle. A valóságos indáról való szaporodás is gyakori (Hieracium, ibolya, Ajuga reptans, Lithospermum purp., Gnaphalium dioicum stb.). A szeder indája (tőhajtása), valamint a Scirpus radicans (Vasvár, Soroksár) meddő hajtása is csaknem az inda módjára viseli magát, szabad csúcsával a földbe furakodik, gyökeret ver, ívalakúan görbülve másik végét is a földbe erősíti. Az Artemisia saxatilis, sok sás és pázsitfű földbeli taraczkja hegyéről bocsátja levélrózsáját. A Dentaria meg a Saxifraga bulbifera-ró\, a Ranunculus ficarius-\6\ (12. ábra), a gumós perjéről rügysarj, az Allium oleraceum-RA meg az A. carinatum-xó\ hagymasarj, a MuscariSA meg az Ornithogalum-YÓ\ fiókhagyma válik le és új növénynyé alakul. A törpeszárú ibolya zárvaporzó apró virágait egész nyáron fejleszti s a termését maga a földbe ülteti. Az el- és behurczolásra való szervezkedés a Balaton körül. A legelő állat sok gizgazt összevisszahord, az úton és pihenő helyén elhullat. A Balatonmellék alacsony és jószágjárta vidékén ebből egész sajátságos burjánkeverék támadt, s a jószág nyomát fel egészen a Bakonyig, valamint a hegység belsőbb és felsőbb részéig kiséri. Ennek a kórónak és gyimgyomnak nagyobb része a ruderális flóra (gazos hely, rom flórája) bojtorjános tagjához tartozik. Nem egy növény, nem maga a bojtorján (Lappa Tourn., Arctium L.) ez, hanem egész bojtor1 A szerbtövis hazája és vándorlása. Mathem. és Természettud. Közlemények. XXV. kötél. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. II. köt. 2. rész 2. szakasz. 11
