Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

A vízi íií szára. 17 ben a fokozatos kapocs, csakhogy a víziek szára életét a tél ki nem oltja, a szárazföldiek pedig tövig elfagynak. A vízi szár, az egyszikűek alapterve ellenére, bőven szét is ágazik (Potamogeton perfoliatus, P. interruptus) vagy pedig indát bocsát (Vallisneria, kolokán, menta). A szár czikkjének a száma és hosszasága a víz mélysége szerint gyarapodik, a czikk e szerint, valamint a víz folyása irányában nyúlik, tehát a vízi szár nagy mértékben alkalmazkodik Az alsóbb czikk hosszabbra nyúlik, mint a felső. A szár hosszaságával a tőből sarjadzó levélnyél megnyúlása is lépést tart (tündérrózsa, habrózsa), sőt ezen megnyúlások nyomán a kákának hosszú felső czikkje, a csomótlan darab, eredetileg szintén csakis az ősvízi életből fejthető meg, mely azután a partszélen is megörökítődött. A káka tehát a víziből való alakulásnak nagybecsű példáját őrizte meg csomótlan hosszú czikkével. A hosszúra nyúlt száron kívül nevezetes a vízi törpeszárúság (acaulescentia aquatica), azaz a levélcsokor közepén keletkező csekély szár a virágokkal. Ez a vízfenék rétjének jellemző növénye, bár jellemző képviselője, a Vallisneria, Litorella, Lobelia a Balatonban nem nő; de a vízi sarjakból keletkező hajtás gyakran ily alakúan telel ki a víz fenekén, a Balaton partján pedig a ritka Limosclla aquatica jelzi, hogy ez a typus itt is van és hihetőleg a vízből szokott ki az iszapra. Gyakori vízi szár a rózsásan csoportosodó levelek közül fakadó virágszál (scapus), mint a kolokáné, Alismá-é, a parti utilapué, virágos kákáé, nyilfűé. Majd feljebb is halad a levél a száron (békabuzogány, sás, káka, iszapsás) vagy a levél- hüvely tartja hozzá a tőből vagy a hagymából (tőzegviolla) eredő leveleket. A kákának meg a sásnak a felső száríze szokott hosszúra megnyúlni. A szár törékenysége is szembetűnő (Naias marina, N. minor, Char a, Ceratophyllum, a süllőhinár). A vízi állat, melynek érintésére a törzs könnyen szétdarabolódik, a tüskével (Naias marina, Chara), görbült szúrós (Naias minor) vagy merev, durva leveleivel (Ceratophyllum) tapadó darabot messzire elhurczolhatja. Az elhurczolt darab azután kellő helyen, sarjadzás útján a növényt újra kinöveszti, tehát ivartalan úton faját szaporítja. A szár (Naias marina) meg a levélfog szúróssága (Naias minor, kolokán szájjal sértő állat ellen védelem, a széthurczolásra alkalmatos eszköz. A mentának, Epilobium-nCk és más parti fűnek indája (Ranunculus rehcys) vagy gyökerező szára (Trifolium repens) is van, s gyökeres darabjairól szaporodik. 9 V' ' 1. ábra. A súlyom vízbe merült szárának keresztmetszete, 50-szer nagyítva. EMERY-nek «A növények élete» czímű művéből (Természettudom. Társulat, 1883).— E, az egy sejtréteg alkotta bőr, alatta a kéregszövet, benne LL a felmerülést megkönnyítő légcsatorna, G az edénynyaláb védő hüvelye, TT az edény, mely itt egyedüli része az edénynyalábnak, 11 a bél légcsatornái, AI a szár közepén hosszában a bél, m a bél külseje. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. II. köt. 2. szakasz. CD Bakonyi Múzeum Kpnyvtár Itsz. VESZPRÉM