Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
154 A vegetati o életkelléke s a flóra általában. a Balaton mellékét a magyar és osztrák ( PORTENSCHLAG, POKORNY) botanikus korán látogatta, minden érdekességét nagyobbrészt jó korán összegyűjtötte és följegyezte, úgy hogy csak kevesebb növénye maradt későbbi megfejtésre [Potentilla Sadleri, Quercus sublobata, Knautia Pannonica HEUFF). Megvallom, ez az én kutatásomat is bágyasztotta, ki a magyar haza legnevezetesebb florisztikai helyein hozzá vagyok szokva a gazdag gyűjtéshez; a Balatonnál, az alacsony vidéken ellenben most már ritkaságban, újságban nem válogathattam, sőt nagyobb excursion meg kellett elégednem kevés, nem nagybecsű gyűjtéssel is, kivált ha némelyik mégis a fel nem jegyzettek közül való volt. Igazában tehát a Balatonmellék flórája aránylag nem szegény, csak magamhoz viszonyítva a kutatás nem jutalmazott kiválóakkal s az enumeratio összeállítása volt helyenként érdektelen. Szép és tanulságos vegetatlója van, noha nem a leggazdagabb és a legeslegérdekesebb az országban, természetszerű folytatódásával, a magyar fővároséval nem versenyezhetik. Látszólag épen azért veszt a Balatonmellék érdekességéből, mert természetes öve tovább jó messzire folytatódik észak-kelet felé s hasonló flórában sok helyen gyönyörködhetünk. A Balatonnál kétségtelenül nevezetesebb növényföldrajzi terület Erdély, Krassó-Szörény-vármegyének kivált a dunamelléki része, Temesvármegye Bjelobrdo nevű homokpusztája, hazánknak bármely havas csúcsa vagy Fiúménak egészen másforma mediterrán vidéke, de természetesen ezeket a helyeket kutatni nem is egészen olyan könnyű, mint a Balatonmellék flóráját áttekinteni. Minthogy sok tisztázandó vagy más ritkaság nem nehezítette a kutatásomat, mert az egyszerűbb középeurópai flórának nagyobbrészt az ismeretes fajait kellett följegyeznem, maradt időm a helyszínén is, hogy a flóra keletkezéséről, szétbontogatásáról, okairól stb. elmélkedhessem. A balatonmelléki vegetatió körülbelül olyan vegyülék, mint a középeurópai flóra, hazai flóránkat tekintve leginkább a délnyugati tájjal foglalható össze. Meszesföldi növényzetével azonban nemcsak a hazai, hanem az európai flórából is előnyösen válik ki s az egykorú meszes vidékével (Vértes, a budai, nógrádi, honti, barsi meg a nyitramegyei triaszkori hegyek, valamint a Karszt), sőt jellemző mészhavasi növényeiről még Alsó-Ausztriáéval is van régikorú szorosabb kapcsolata. Mai legkitüntetőbb jelleme, mintegy koszorúja, a bakonyi part hegyének az a növénygeografiai sáv, a mely Keszthelytől a Balaton felé lejtő erdőtlen vidéken, tovább a Velenczei-tó fölött a magyar főváros, innen a Mátra, Eged (Eger), meg a Bükk felé tart s a Hegyalján át sárosmegyei Kisfaluig (Maloveszka) terjed. Ennek a magyar flóracsíknak vagy vonulásnak a terjedelme szélességében nem nagy, éppen az a csík ez, a melyet az áldott szőllőtermékkel legjobban pusztítottak és még keskenyebbre szorítottak. Régi eredetiségéből még ma is elegendő nevezetes növénye maradt, ősi jellemére belőle határozottan ráismerünk (lásd a mész növényzetét). Túl rajta az erdő vegetatiója olyan, a minő akárhol KözépEurópában. Ha a bakonyi part hegyének e keskeny flórasávját ereklyenövényeivel elvehetnők, vagy ha egykor természetszerűleg tönkremegy, a Balaton száraz partmellékének jelleme is oda lesz, az egész vidék növényzete, a vízen túl, kharakter nélkül való keveredés marad, az itt-ott maradozó kevés régi az újabb települők raja közt aligha bir többé régi jellemző szövetkezetté összezárkódzni. A Balaton mellékén itt-ott még a pontusi földrétegek bántatlan darabkáin látni eredeti pusztai vegetatiót, egyebütt a művelt föld terjeszkedik.
