Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

A Balaton vizének hatása a, szárazparti növényekre. 155 A szárazparti flóra jelleme az évenként lombváltó fás növényzet, kivált tölgy, cserfa, cseresznyefa, almaféle bokor, rózsaféle és vitorlásvirágú apró cserje, magas liliacea, mediterrán és keleti összesereglés, havasi és trópusi ereklye, néhány bennszülött, kevés örökzöld [Helianthenium fumanum,

1 boróka, Daphne cneorum), de a vidék Polygala-ja, Helleborus-a, fagyalfája és cserfája a lombjával olykor télen is zöldell, a mi hamarább visszahanyatlás a sempervirentiáról a lombváltó felé. Az ellenkező jellem csak a határon nyilatkozik, mint a csarab szalmavirágával és ciprusformájú levelével Sümegen, a Pirola a Tátikán, az Oxycoccos hajdan Vindornyán. Legnagyobb és legnevezetesebb családok a pázsitfélék, a sásfélék különösen a vízjárta parton, a liliomfélék, a fészkesek, ajakosak, tátogatok, ernyősek bennszülöttel és sok behurczolttal, a boglárkafélék, keresztesvirágúak ősvezérfüvekkel (171. old.) és bevándoroltakkal, a szegfűfélék, rózsa- és vitorlásvirágúak. Kisebb, de nevezetes családok a tölgy-, nyír-, fűz-, sóska-, mályva- (romkövető bevándoroltakkal) és kutyatej félék. Nevezetesebb a Poa, Pes tue a, a lányhaj (Stipa), a sás, laboda, Knautia, az üröm, Achillea, Centaurea, aszott, Crepis, Lactuca, Hieracium, Galium, Vinca, Centaurium, menta, kakukfü, Scutellaria, Glechoma, Onosma. Cynoglossum, nefelejts, Veronica, Odontites. Seseli, Physocaulus, Thalictrutn, Caltha, Papaver, Sisymbrium, Alyssum, Aethionema, IIelianthemum, ibolya, szegfű, Gypsophila, Silene, Althaea, Polygala, Rrodium, len, rózsa, szeder, Potentilla, Cylisus, Genista, Medicago, Melilotus, Coronilla stb. faja vagy faji tagozódása. Fogyatékosak az edényes virágtalanok, a hóvirágfélék, a Saxifraga, Sevipervivum, JJlmaria; a nyitvamagzóknak (beleértve a fenyőféléket) egyetlen növénye, a boróka nő a vidéken. Közép-Magyarország hegyeinek (Esztergom, Visegrád, Nagyszál, Mátra stb.), a Mecseknek, Papuknak és Horvátország tetőinek jellemző bokrocskája, a Spiraea vagyis gyöngy vessző,

2 továbbá a törpe mandola, Waldsteinia, Genista procumbens, Sesleria varia, Astragalus exscapus, Cyperus longus, Peltaria, Crepis Pannonica, a csarab stb. hiánya a Balatonnál szembeötlő. Nagyon fogyatékos végre a vízi füvek családja természetszerűen is, de kivált a Balaton mellékén (lásd a 85—88. old.). XXVII. FEJEZET. A BALATON VÍZÉNEK HATÁSA A SZÁRAZPARTI NÖVÉNYEKRE. A Balaton vize más belvizünktől annyira nem különbözik, hogy a parti növényzetre direkt olyan hatást gyakorolni tudna, a mely az idevaló füvek bélyegein is föltetszenék, a minőt a tenger okoz. Ez t. i ízlelhető módra sóval kérgezi be a part íüvét, a sóval telt szél pedig a cserjének a szél felé forduló oldalát elnyomorítja. ;

! A tengeri klíma alatt a növény életfolyása is egyenletesebb, mint a földség belsejében, a minek végső nyilatkozata az örökzöld növényzet, vagy a megszűnése a kontinentális éghajlat alatt. A Balaton ilyen egyenletesbítő hatást se gyakorol. A Balaton vize csak a közel partra hat, a mennyiben szétszivárgó vizével, valamint a harmatképződéssel nyirkosán tartja, tehát ennek megfelelő füvet tud táplálni. E víz hatása megszűnik, mihelyt a nyirkos parttól a száraz oldalra lépünk, 1 W

ILLKOMM

: Forstliche Flora, II. kiad. 718. BORBÁS: Erdész. Lapok, 1885. 300. old. 2 V. ö. Magyar Növénytani Lapok. 1890. 70—71. old. 3 FKEYN JÓZSEF: Die Flora von Süd-Istrien, Bécs, 1877. 8. old.