Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
153 A vegetatio életkelléke s a flóra általában. kulás, a tavaszi flóra lenne az ide való, a mész körül van is ilyen, noha nem gazdag. A forró nyár a tavasztól folytatódó egyenletességet megszünteti, hirtelen pörzsöli a vegetatiót. Nyár végén és őszkor új vegetatió kezdődik, ha kevéstagú is. 4. A magasság nem tetemes, a Bakonyt a magyar középhegységhez számítjuk. Vidékünk a szántás-vetés meg a szőllőtermelés régióján túl tetemesen nem terjed, a növényzetnek a hegyi vagyis magasságbeli régiók szerint való kiképződésére a levegőben felfelé nincs talaj. A vegetatió helyi osztakozását a bakonyi parton mégis láthatjuk s pedig gyakran a föld használata szerint. A part legmélyebb része a nád után kaszáló rét vagy legelő, fölötte helyenként szántott-vetett mező van, de a parti rétre egyenesen a szőllő (Badacsony, Ábrahám) is következhetik. Másutt a gabonát a szőllőtermelés váltja fel egész 250 mt. magasságig, innen a sziklás, füves, bokros vagy kisebbtölgyes tető emelkedik. Délnyugat felé a kontinentális száraz klíma jobban enyészik, a vidék, ha nem sokkal, de mégis magasabb, azért a nyugati rész, kivált Keszthely környéke a legerdősebb. Itt az erdőnek a hegymagasságbeli tagozódásából két öve van : a hegység melegebb tövében a tölgy, a tótól távolabb és fentebb, a hűvösebb levegőtájban a bükk váltja föl (188. old.). 5. A termőhely. Hogy a növényzet vízben, nedves laza földben és szilárd hegyi talajban meg a levegőben növekedhetik, elegendő alkalma lenne a növényzet sokféleségének, de sem a víz, sem a part, sem a hegy nem változatos-tagoltságú; tágas, terjedelmes és változatos völgye vagy más rejtekhelye nincs, a kevésvizű vagy nyáron kiszáradó séd a hegyi patak fűtermelő erejét nem pótolja, azért messzebb helyein is ugyanaz a növény nem nagy változatossággal terem. Ezek szerint a Balaton nagy vizének keskeny és nem nagyon magas kerete tágasabbkörű flórának nem enged tartós megfelelő és zavartalan helyet. Míg a keret a mostani alakjáig jutott, sok-sok változáson ment keresztül, a flórája jobban mondva visszavonult. A folytonos változandóság ma is tart, de inkább a romlás, pusztulás számlájára kerül. A Balatonmellék flórája tehát, mint az egész vidéke meglehetős tagozatlan, egyszerűbb, kivált mióta a partja tetemesebben szárad, nem nagyon keveredett, azért az eredeti növényzetét, valamint a történelem idejében meghonosodott polgárainak honnanvalóságát nem éppen nehéz megítélni eredetiségére, a mennyire a mult homálya engedi, visszakövetkeztetni s a máskorbelieket, máseredetűeket ki- és szétválogatni. De azért a három vármegyének parti részén növénytani szempontból elegendő érdekességre bukkanunk, különösen pedig mint Közép-Európa s hazánk legnagyobb tava a vízi növényélet biológiai kutatásának nagyon tanulságos helye, bakonyi keretje pedig a magyar flóravidék mészhegyeit koszorúzó növényzetnek, a magyar középhegységnek délnyugati íve és végződése. Itt az erdőtlen lejtőnek s a sziklás helynek van eredeti és régi növényzete, ép úgy mint Budapestnek. Ha tehát a flóra tagjainak nagy változatossága nem is nagyon foglalja le időnket és figyelmünket ; mégis helyi érdekén kívül a Balaton mint nagy víz és növénygeografiai terület, flórahatárok találkozója érdekkeltően emelkedik ki az ország flórájából. Bár a Balatonmellék flórája aránylag elegendőn gazdag és változatos, kiváltképen pedig mint növénygeografiai tag nagyon tanulságos; ha azonban mégsem annyira kimeríthetetlen, hogy a botanikust időről időre huzamosabb kutatásra magához csalogatná és bilincselné, oka az, hogy könnyen hozzáférhető, hamar bejárható és a növényzete az utolsó fajig könnyen összegyűjthető. Bizonyos botanikusnak tehát teljesen megfelelő vidék és flóra lehet. Ilv könnyű kutatása miatt
