Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
151 A vegetati o életkelléke s a flóra általában. pl. túl a Tiszán, az egykor nagyterjedelmű Sárrété, a hová az áradással s a tápláló folyóvízzel évről-évre különböző vidék és hegy csírái odasodródtak, megfelelő helyen kinőttek s a Sárrét flóráját szokatlan hegyi polgárokkal gazdagították. 1 Ha vidékünkre a szél, a madár, vagy más természeti erő magvat h( z, vagy hozott, könnyen a vízbe esik vagy sodródik s elpusztúl, a száraz téren élő (xerofilus) meg a hegyi fű csírája a vizenyős parton vész el, csak kevés maradhat meghonosodva a tómellék állandó füve. De az uralkodó északi, sőt bármely más-irányú szél 2 se hozhat különösebb növénymagvat ide, mert a környék flórája még akkora gazdag sincs, mint a Balatonmedencze verőfényes lejtőjeé. Különösen a homokterület flórája szembetűnő, minő kevésbbé élénkülhet az Alföld nagy és gazdag homoki flórájából. A homokot kedvelő Corispermum termésének könnyítő zétszlája is van, még sincs a Balatonnál, pedig túl a Dunán (C. nitidum, Császár m. Komáromvm.) terem. A növényzetnek az a kölcsönös közlekedése és boldogulása, a mely Buda hegyeinek erdőtlen lejtőin, meg a Rákos mezején ismeretes, a Balatonpart hegyén meg a tövében, a nedves parton, létre nem jöhetett. A Balatonmellék flórája tehát régi fogyatkozottságának meglehetős változatlanságában maradhatott, kivált a mozgalmasabb kultúráig mind a hegyen, mind a part körül (114. old.), úgy a mint valaha állandóságra szövetkezett. A fekvés különben kedvező. A nagyobb lejtők dél felé tekintenek, a déli rész nyíltabb, lapályosabb vagy mocsaras berek. A vadon termő vegetatióról, a munkált föld övében, ma csak szakadozott tudomásunk lehet, mert a kultúra alig hagy neki itt-ott mezsgyét vagy kisebb darab helyet. A gyakran bolygatott vagy a termesztménynek esztendőnként régóta jól elkészített talajban, még az újabbkori szőllőpusztulás után is, a maradandóbb tanyát kedvelő füvek állandó szövetkezetté nem zárkózhatnak össze, a gyom és kóró hatalmaskodik, s elnyomja a közé merészkedő ritkább füvet. A Balatonmellék meglehetős félre esik a keleti növények dunamelléki útjától (lásd. a 87. old.), azért a növényzete inkább délnyugatról bővült. 2. A termőréteg nagyobb része munkált és használt avagy legeltetett; nagy térsége a vadon termő növényzetnek a keskeny és alacsony száraz partvidéken nem marad. A tájék elég tagozatlan Még a kultúra övében is nagy darab kopár helyek vannak, melyekről a szél lesöpörte a termőréteg nagyobb részét, alatta közel van a kő (Füred és Aszófő közt és méginkább Akaii és Szepezd körűi), melybe kivált a fa gyökeret nem verhet. Kenese körül a terméketlen kopár földet égeményes-nek nevezik. A hegytető meg a sziklák növényzete gazdagabb, de kisterjedelmű, tehát a talajbeli viszonyok a vadon termő vegetatiónak nem a legkedvezőbbek, a kapa meg az eke pedig jobban pusztította, irtja ma is. A talaj geológiai minőségét lásd a XXX11I. fejez. 3. A Balatonmellék éghajlata általánosan mondva középeurópai, sem nem egészen tengeri, sem nem egészen a száraz, földségbelí, olyan, a minőt a dán növénygeográfus 3 »az ernyősek és keresztesek hazája« czímzéssel fejezett ki. Túl-a-Dunán 1 Iráz puszta növényzete; Magy. Orv. és Természetvizsgálók Munkálatai XX. köt (1880.) 308., XXV. köt. (1890.) 481. old 2 A szél hatását a hínárra lásd a 64. old 3 SCHOUW : Grundtrák til en almindelig Pfantegeographie 1822, német kiad. 1823. 509. old. s Momente zu einer Vorlesung über die pflanzengeographischen Reiche (Berlin 1833.) 626—27. old. V. ö. Thomé növénytana 1. magyar kiadásának 350 —51. old.
