Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

A vízi gyökér, földbeli szár. 1 5 szabadgyökerű füvek különös figyelmet érdemelnek, a vízben szabadon lebegnek s magukat a földnek vonzó erejétől (geotropismus) függetleníteni birják. A Balatonnak azonban többnyire a nádas partmellékén húzódnak meg, a nyílt és mélyebb vízbe nem hatnak. Legtökéletlenebbjök a hazánkban ismeretlen Wolf fia arrhiza L. (sub Lemna arrhiza, gyökértelen békalencse), de a mi gyökeres békalencséink is a virágzó növények legtökéletlenebbjei. A vízi növény a szükséges táplálékot a vízből átszivárgás útján vévén föl, hatalmas gyökérzete nincs. A minő van, csak a földbe kapaszkodik vele, vagy a vízi fű a taraczkját, azaz földbeli indáját (hínár) vagy a szára alsó részét erősíti (Chara, Naias) a földhöz s a szárnak kellő helyzetet biztosít a napfényhez. A vízi gyökér a szár alsóbb csomóiból eredő vékonyka, hosszú, ágatlan adventiv képlet. A balatoni két hínár szárának felsőbb csomóiból ilyen gyökérszál nyáron ered. Az igazi lemerült vízi fűnek soha sincs oly ágas-bogas gyökere, mint a szárazföldinek, sőt a gyökhaja is satnyás vagy nincs. Annál csodálatosabb azonban a még vízben gyökeredző, de már inkább a parti vegetatióhoz számított erősebb és rostosszárú s nagyobbrészt a levegőbe emelkedő fű, pázsit és más kóró gazdag és sűrű gyökérzete. A föld vonzó ereje ezekre a növényekre a vízen át, úgy látszik, jobban hat, mint a földön keresztül. Következtetni lehet ezt a dús gyökerekből, a mely e növényeknek szokottabb, de szokatlan helyéről is a vízben eredni szokott. Egy vízparti növény gyökérzete mindig sűrűbb és bujább-növésű, mint a szárazföldi testvéréé. Csak azt csodálom, hogy a Balaton mellékén azzal nem találkoztam, a mivel a békés- és biharmegyei Sárréten. Itt az áradásos időben gyakran lehetett látni fatuskót, a melyről a hosszú fehérlő adventiv gyökérzet úgy csüngött, mint a hosszú ősz hajzat az aggastyán fejéről. Az élő fűzfák dereka Gyomán, a Körös partján, 1879. év nyarán mintha fehér gyapjúval lett volna borítva attól az adventiv gyökerek sokaságától, a mely a megelőző s egész a fűzfák koronájáig érő árvízben a fa derekából nőtt ki. De a Balaton széléből kiszedett nád, menta, fodorsás, farkasnyilfű, Sium latifolium, Lycopus, Phellandrium, Stachys palustris, Scutellaria galericulata, Ranunculus lingua, Epilobium stb. is ilyen nagy és sűrű gyökérbojtot visel, a Salviniá-nak meg a süllőhinárnak pedig a levele gyökérzet módjára hasadozik szét. E parti füveknek SZÍVÓS, dús gyökérzetén kívül tartós rostjuk (edénynyalábjok) is nevezetes, ez tőzegképződés anyaga. 2. A földbeli szár, taraczk. A közönséges szemlélő könnyen gondolhatná, hogy a hínárnak egész 2'5 méter hosszú szára csakis a vízben lebeg, talán gyökere sincs. Valósággal a hínár a tó fenekén gyökeresedik s itt a földben még csaknem akkora hosszú szára terjeszkedik szét, a minő a fenékről a víz színére fölnövekedik. A hínárnak a fenék földjében szétterjedő földbeli szára taraczk (stolo subterraneus) nevet visel. Ez a taraczk a vízi füvet a talajban jól megerősíti s több bütyökjéből a víz szinéig érő szárat bocsát. A taraczk biológiailag a vízi növénynek nemcsak hatalmas lekapcsolója a fenékhez, de szaporítója, illetőleg megújítója is, mert oldalhajtásaiból a taraczk minden irányban szétterjeszkedik s az anyataraczk elvesztével minden oldalhajtás önállóságra jut, külön növény lesz. A vízi füvek közül sok ilyen taraczkkal bol-