Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

132 Tapolcza lápteknője. másutt, kivált kelet felé, ritkaság vagy éppenséggel nem terem. Vastag, összefüggő s az egész vízmedret kitöltő és eltakaró szőnyege sajátságos képződmény. A tapolczai hely a bőjtfű tenyészésének — mely másutt konyhakerti salátafű — optimumát tárja elénk, a kertésznek megfigyelni s bizonyos forrásvizeinket vele beültetni érdemes lenne. Tapolcza lápnövényzete a Balaton környékén ma is a legváltozatosabb. Sok olyan fű terem itt, a minő a Balaton mellékén másutt sehol. A város alatt még ma is nagyterjedelmű süppedős rétje van. Az egész lápos rét a vasmegyei Bozsok (Rohoncz) és Bucsu között elterülő láphoz hasonlít. Itt is, ott is terem az igazi lápkedvelő Sesleria coerulea fehér deres leveleivel, de nem az a faj, a melyet hazánkban ezelőtt így neveztek. Ez t. i. a meszes hegyeinken gyakori közel rokon helyettesítője, a zöldlevelű A. varia (JACQ.). Közös füvük a Menyanthes trifoliata meg a rozmaringfűz stb. Tapolcza bizonyos növénye a régibb Rákoséval volt közös (Dianthus superbus var. rubicwulus, a 70-es években Erzsébetfalva és Soroksár között termett, a hol ma szántott-vetett föld van), míg a magasvidéki Primula farinosa e vidéken oly hihetetlen ritkaság, hogy alig ismernők el valónak, ha szemünkkel a nedves talajon nem látnók! Különben Sümeg völgyeiben is terem. Egészen hasonló termőhelye van a gánóczi savanyú vízforrások mellett Szepesvármegyében. Azonban már a tapolcza-szigligeti ingovány is sokat pusztult. Tapolcza meg az ingovány közt helyenként, sőt már bentebb a réten is zöldséget termesztenek. A terjedelmes lápon, mely a Balatonig vonul le, ma keresztben és hosszában ásott csatornák vonulnak végig, s a vizével a Balatonba sietnek. Szigliget fölött feltöltött országút (postaút) szeli át és az egykor hatalmas lápot felső s alsó részre szakítja. Most ez a kanális és út szeldelte ingovány helyenként még nedves, de már kevésbbé lápos, s a déli résznek puha és süppedős rétszőnyegbe fészkelődő ritkább lápnövényei eltűntek. Sok helyt kurta fű növi be, másutt magas gizgaz buján lepi el. Tőzeget is keresnek rajta. Az északi rész még kevésbbé pusztult. Tapolcza rétjén nevezetes továbbá a következő fű, úgy a mint egymással természetszerűen keveredik, határozott jellem nélkül: a Pedicularis palusBis, Angelica montana, Phalaris arundinacea, Carex stricca, Juncus ejfusus, J. articulatus, J. obtusiflorus, Teucrium scordium var. Pannonicum, Festuca pratensis, Scrofularia alata, Berula angustifolia, Deschampsia caespitosa, Salix cinerea, S. rosmarinifolia, Caltha cornuta, Solanum dulcamarum, Odontites odontites, Medicago lupulina, Valeriana officinalis, V. dioica, Galümi uliginosum, G. erectum var. brachyastrum, G. palustre, G. aparine, Equisetum arvense, E. palustre, Rumex limosus, Polygala amarclla var. cy clothe ca, Cyperus flavescens, Potentilla anserina discolor, P. ere et a, Carex Davalliana, C. riparia, Succisa pratensis hirsuta, Epilobium hirsutum, E. parviflorum, var. menthoides, Pulicaria dysenterica, Spargaiiium neglectum. zeller elvadulva, Serratula tinctoria var. lancifolia, Lycopus sublanatus, Lychnis flos cuculi, Prunella vulgai'is, Lysimachia nummularia, L. vulgaris, Plantago maior, Leontodon hispidus, L. auiumnalis, Lotus tenuifolius, Achillea asplenifolia, E7'iophorum polystachyum, Viola stagnina, Centaurea iacea var. phaeocoma, Carduus nutans. C. acanthoides, Triglochin palustre, Euphrasia Rostkoviana, Ulmaria ulmaria denudata, Sanguisorba auriculata, Tetragonolobus, Hypericum tetrapterum, Trifolium fragiferum, Lathyrus palustris stb A tapolczai réti láp egyik részéről HABERLAND az Österreichische Botanische Zeitschrift 1861. évf. 12. old. nyújt ismertetést. Lesencze-Szent-lstvándnál a rét