Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
Tapolcza lápteknŐje. 131 Az elmocsarasodásnak s a kiválóan mocsári flórának része azonban még ma is szépen látható Keszthelyen, Fenék alatt, a Kis-Balatonnál, a Kis-Balaton meg a Zala torkolata között, Hévvíz és Vindornya medenczéjében s a zalai hegyek közt, kivált Keszthelytől kissé északkeletre (zsidi rét, Lápos mező), a tapolczai, valamint a badacsonytomaji lápteknőben. A fenéki süppedős rétet, valamint a Kis-Balaton környékét a Zala vize táplálja, Hévvíznek saját hő vízforrása van, Tapolczán, bent a városban, a 16° C.-nyi melegvizű tóból patak, rétjén pedig számos bővizű langyos forrás fakad, mely az egész lápteknőt átitatta. Hihetőleg ilyen forrásvize volt Vindornyának is. A tőzeges rét vagy láprét, réti láp vagy rétmező jelleme, hogy róla a nád eltűnik, legfeljebb alacsonyabb szála elszórva nő, a csátéféle fű, kivált a sás túlnyomó, tehát majdani tőzeganyagot termel, közéje sok más, kivált meszesföldi, szines virág s vizenyős földet kedvelő néhány fa (kutyafa, fűzbokrok, berekfa) keveredik. A tőzegnek biztos és állandó vezérfüvét, mely a tőzeg jóságára vagy hasznavehetőségére csalhatatlanul rávezérelne, kijelölni alig lehet. A balatonmelléki láprét kiválóbb füve a Thysselinum, a tőzegpáfrány, a Thrincia, a Cirsium palustre var. torfaceum, a csomorika, Pedicularis palust7'is, a Schoerms 7iig7~ica7is, Orchis palustris, a Lotus tenuifolius, a rozmaringfűz, Cirsium rivulare, Melilotus paluster, Sesleria coerulea, DiaTithus superbus var. rudicundus, Lathyrus palustris, J uncus obtusiflorus. XIX. FEJEZET. TAPOLCZA LÁPTEKNŐJE. Az alföldi ingó láp szemléletéből s a mocsaras fenék befüvesedésének ismert sorrendjéből indulva ki, a tapolczai teknőnek bizonyos régi időben nádassal kerített nagy ingó lápnak kellett lenni. Evenként töméntelen moha-élet ujult meg rajta s az Ainblystegium 7'ipa7'Í7i7n ma is ott termő és élő tanúsága a nedves talajt aránylag sok időn keresztül bevonó apró, de szapora moha-vegetatiónak. A város alatt s a patakja mentén ma is van szép nádasa s lehúzódik a Balaton felé. Békés- és Biharvármegye nádasa Vésztő, Szeghalom, Füzes-Gyarmat, Csökmő, Kornádi és Okány között bárminő nagy terjedelmű volt, de volt közte helyenként mégis víztükör, zsombék, ingó láp, vagy a nádasból kiemelkedő száraz füves hely, a rétség vagy ingovány élő földje vagy szigetje. Hasonló lehetett valaha a tapolczai teknő is, a zsombék romja, az ingó lápnak a mohája itt-ott még ma is látható. A tapolczai teknő egy ideig a Balatontól, azután a Tapolcza körül fakadó langyos forrásoktól, a hajdan víz alatt levő hevesektől tápláltatván, a nádas után tőzeges rétté alakult. Helyenként még ma is egynemű és egyhangú a vegetatiója, pl. a Patacsi majortól le a Balaton felé s innen tovább a szőllő alatt, a parton a badacsonyi Hableányig. De bentebb a hegyek között, Tapolcza felé, a növényzete is jobban vegyült és tarkult Alló vizében a Potamogeton fluitans, a P. coloratus, Polyg07ium amphibium var. fluita7is, Myriopliyllmn spicatwn, békalencse stb. él, forrásait a bőjtfű oly sűrűn növi be s dagad ki belőle, hogy közé más vízi fű nem keveredhetik, magának is alig marad helye (33. old.). Ez a Nasturtium officÍ7iale a haza kontinentális részében 9*
