Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

A Balatonpart fái. Melilotus paluster, helyettesítője északon a M. macrodontus (n. sp., dentes calycis superiores tubo paulum longiores; HOLSTEIN), Melilotus dentatus. Cardamine Hayneana, találkozik a C. dentatá-xa\, Viola stagnina, északibb helyettesítője a V. persicifolia, Elatine alsinastra, Lytlirum hyssopifoliuni, Sanguisorba auriculata, északon a A. officinalis tőalak helyettesíti, Ga leg a officinalis, Tetragonolobus siliquosus, északi helyettesítője a T. maritimus. Az elősorolt keleti jellemzők kétszikűek, a déliek közt ezenkívül jelentékeny szám az egyszikű is. Északibb jellemző fű a Scirpus pauciflorus, » pungens, mely hazánkban jellemzően a Balatonmellék apró kákája. A hol lehetett, a másutt helyettesítő s a vidékünkön találkozó rokon fajt is kitüntettem. A helyettesítő faj hasonló, de közel rokon másik fajt külön, sőt messze vidéken pótolni szokott; különböző természeti viszony közt faji szétválást jelenthet. De lehet faji elszakadás is, az eredetileg egy helyen termő két fajból két helyen egy-egy maradván föl. Kitüntetésökkel ezekre czélzunk. A Balatonpart fái. Víz mellett, vizenyős helyen füzes (sahctum, salicetum), égeres (alnetum, Súr, Pozsonyvm, Sz.-György m., Vasvár), nyírjes (betuletum) és kőrisliget (fraxinetum, Dobozon, Békésvm.) alakul a megfelelő fajok sereges együttlétéből. Ezeknek a talaja is vagy lazult, vagy más mocsári növények fokozatos egymásra következésökkel készítették előre nekik a kellő földet. Mind e négy faszövetkezetnek terem néhány faja elszórva a Balaton partján, de jóravaló erdőcske, a melyet az égeres (égerfa-erdő), vagy füzes méltán megilletne, a Balaton partszegélyen nincs. Vindornya nyírjesének egy része még megvan. Systematikailag érdekes néhány égerfa vagy berekfa a Badacsony Hableánya partján volt (1897); kis égerest Szántód és Szárszó közt láttam. A kőrisfa, kányafa, kutyafa vagy ebsefa a parton ritka. A parti fa növénye a komló, a csalán, itt-ott a nagyobbik folyóka. Magasabb fűzfa és nyárfa a parton nem ritkaság, de összefüggő sűrűséggé nem szövetkezik. Nő a parton a szomorú fűz, valamint A. blanda fajvegyüléke is. A parthoz közel, de már száraz helyen, a szilfa is nagyra megnő, pl. Fenék és Keszthely közt, továbbá Aszófőnél, a tihanyi félsziget előtt levő földszoroson, Almádi és a Fűzfő-major között, Akarattyánál a Rákóczy fája. Fűzbokor, közte a rekettye (Salix cinerea) is, a parton elég gyakori, itt-ott kisebb szürűség is alakul belőle, de a fűzberket (Badacsony) kivágják, hogy legelőjök nagyobbodjék. A partnak hozzáférhetetlen helye nincs, csak a nádas. A part fái közül nevezetes a Salix purpurea bodros levelével Arács sédje mellett, az Alnus Balatonialis berekfa, a Salix Rákosina fűzbokor Arács völgyében.