A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
Mastigoph o ra. 30 A mag 3 átmérőjű gömb, mely a test hátsó részében, néha csaknem alsó csúcsában foglal helyet; belseje számos chromatinszemcsével telt, A testben ezenkívül számos excretszemcse van szabálytalanul szétszórva. A mozgás az igen fürge, de rövid, a test hosszát soha meg nem haladó ostor (2730. ábra ó) segélyével történik és aránylag élénk, de nehézkes, ide-oda rezgő. L. globosa más Euglenidák társaságában, nem nagy egyénszámban fordult elő. Ezen alak közel áll a Lepocinclis Ovum-hoz, de ettől, 29—30. ábra. Lepő cinci is globosa n. sp. az erre igen jellemző tüske Két typusos sejt habitusképe. Kbl. 610-sz. nagy. hiánya élesen megkülönböz29. ábra. Ezen rajzósejt paramylonja két nagy gyűrű alakjában tet j . Ug yancs ap hasonlatosfejlődött ki. .r = szemfolt, c — chlorophyll-lemezek. , , , . .. . , . .. ., .. M 1 ,-M sagot mutat nemi tekintet30. abra. A paramylon csak kisebb-nagyobb szemesek alakjaban ö lép fel (p), oe = a garat, n = a gömbölyded mag. ben a ScHMlTZ-től leírt Phacus teres Schmitz, mely nem egyéb, mint Lepocinclis és ezért L. teres (Schm.) névvel jelölendő; de ettől is sajátságos és sokkal kisebb testalakjával, mely amannál kihegyezett körtealakú, de még paramylontestecskéiben is eltér. 77. Lepocinclis obtnsa NOV. SP. (31. ábra.) Diagn. A test körte alakú, vagy lekerekítetten tojásdad, 59 u hosszú, erősen csíkolt pelliculával, gömbölyű, központi sejtmaggal és lemezes chlorophorral. Ezen igen érdekes fajt már négy év óta ismerem, és mivel számos helyen találtam, 1 részletesen is tanulmányozhattam. A Balaton vizében, a szántódi mocsaras parton (1893. júl. 26.) találtam. A test nagysága meglehetős tág korlátok közt ingadozik, úgy a gyűjtés időszaka, mint pedig a lelőhelyek szerint; a közepes nagyság azonban 59 60 JJ. között variál. A test alakja ovális; mellső, ostor-végén kissé szűkebb, miáltal a test kissé körtealakú; hátsó része letompított és erre vonatkozik a fajnév is. A pellicula rendkívül erőteljes és több érdekes sajátságot mutat, sőt olyan jelenséget is, mely eddig a Flagellátok körében meglehetősen elszigetelten áll. A testburok igen vastag és merev, erősen fénytörő, optikai tekintetben a chitinre emlékeztető. Elég nagyszámú példány állván rendelkezésemre, ezeken a burok vegyi 1 Ezen fajt a Balatonon kívül a következő lelőhelyekről ismerem: Budapest, városligeti tó (1892. aug. 25., 1893. márcz. 29.), összekötő vasúti híd melletti tócsák (1893. okt. 17.), Aquincum, réti árok (1893. okt. 23.), Vörösvár, mocsaras rét (1893. nov. 8.), Senigallia (Olaszország) melletti mocsár (1893. júl. 3.), Kelenföld, régi téglavető tó (1894. márcz. 11.).
