A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)

Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája

Ma s tig op horn. 31 összetételére nézve is tehettem vizsgálatokat, melyek eredményeként felemlíthetem, hogy jód és kénsav a burkot vörösbarnára festi; kálilúgban nem változik és chlorzinkjódra pedig barna színt ölt. Feltünó', hogy festőanyagok, nevezetesen metylzöld a burkot megfestik, s ez mohón veszi fel a zöld festéket, e tekintetben tehát oly magatartást tanúsít, mint KLEBS szerint a moszatok és a Volvocinedk kocsonyaburka. IIa már most a mondottakból a következtetést akarjuk levonni, úgy a testburkot a chitin-hez hasonló anyagból állónak kell tekintenünk, a melyet talán vékony kocsonyaréteg vesz körül. A pellicula igen erős, sűrűn egymás mellett álló csíkokat mutat és ezáltal a genus typusával, a L. Ovummal egyezik meg. Ezen csíkok rendesen mind egyenlők ; de némelykor az egyes csíkok között különbséget figyelhettem meg, a menynyiben erősebben feltűnő csíkok gyengébb sávokkal váltakoztak. Ezen jelenségben azonban jellemző fajbélyeget nem tudok látni, annál kevésbbé, mivel egészen hasonlót a L. Ovumon is láttam. Igen feltűnő a test szájvége. Ott, hol a L. Ovum-on egyszerű garatcső sülyed kerek nyílással a testbe, ott fajunknál nem épen a test hossztengelyében, a szájnyílás felett a pellicula sajátságos redője emelkedik, mely ezt részben befedvén, a csigaházak szájadékához hasonló képet nyújt. Úgy látszik, hogy az eredetileg typusosan fejlett szájajkak, — melyek minden Lepocinclis-nél megvannak — egyike túlságosan fejlett és túlnövi a másikat. S ezen theoretikus magyarázatot beigazolja a tapasztalat, mert az épen leírt ajkú egyének között olyanokra is akadtam, a melyeknek normális garatszájadéka volt; az alakokkal egyre jobban megismerkedvén, a különböző ajakú egyének közt mindenféle átmenetet találtam, úgy hogy egész sorozaton győződhettem meg e magyarázat helyes voltáról. Az ajkak ilyen egyenlőtlen kifejlődésének analogonját különben egy a budapesti városligeti tóból származó Phacus pleuronectcs-egyénen is láttam. A garat rendesen ferde irányban sülyed be a testbe és mint a pellicula tulajdonképeni betüremlése csak rövid darabon kisérhető ; feszült figyelemmel sokszor azt látjuk, hogy a garat finom csőszerű folytatása messze, a sejtmag tájáig terjed. A chlorophor lemezes; az egyes lemezek kerekek és spirális sorokban állók. Ezek megismerése sokszor igen meg van nehezítve azon nagyszámú paramylonrögöcske által, mely rendesen a test centrális részeit, igen vékony peripherikus részlet kivételével, megtölti; ha az egyéneket erős nyomásnak teszszük ki, pelliculájuk felreped és a testben felhalmozott paramylon kinyomul; ilyen alkalommal constatálhattam azután, hogy a testben foglalt paramylon-szemcsék száma igen variabilis és 27—93 közt ingadozik (31. ábra). A paramylonszemcsék rendesen 2 ;j.-t meghaladó gömbök vagy ovális rögöcskék. Ezen typustól azonban két irányban vannak eltérések. Nem ritkák ugyanis a Phacus oscillans vagy Lepocinclis teres keményítőtestei módjára alakult képletek és apró kis gyűrűk, vagy pedig annak nagy, a rendes szemcsék 3—4-szeresét meghaladó paramylonlencsék; a többi Lepocinclis-félékre olyannyira jellemző nagy gyűrűk ezen fajnál sincsenek. Paramylon képződik különben a nagy, néha aránylag óriási szemfoltban is, mint ezt már más helyen részleteztem és ábrázoltam is.

1 1 Zeitschr. f. wiss. Zool. 1892. pag. 481. Tab. VIII. Fig. 14.