A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Pantocsek József: A Balatoni kovamoszatok
I. BEVEZETŐ RESZ. A KOVAMOSZATOK ÉLETE A BALATONBAN. A bacilláriák a nagy tóban ugyanazt az életmódot folytatják, melyet más vizekben. 1. Élnek ó'k tömegesen vagy a tóparti iszapban, vagy a sík vízben élő parti növények szárain, levelein, a vízbe merült köveken, czölöpökön s más idegen tárgyakon, hol azokat ellepve, olivabarna színezetük által a gyűjtőt jelenlétükre figyelmeztetik. Ezek az úgynevezett parti kovamoszatok; 2. mint fenéklakók, a tó fenekén, melynek felső organikus detritustól szaturált rétegét sűrű nemez alakjában, abban hemzsegve, lakják; 3. vagy mint a tó vizében, annak felületétől a fenékig folyton-folyvást szabadon, active úszkáló, lebegő, itt szaporodó, itt fejlődő, soha a víz fenekére el nem merülő, azt teljesen kerülő, valóban lebegő életet folytatnak. Ezen utóbbi életmódot a Balatonban épp úgy, mint más szárazföldi tavakban, csakis egy-két faj éli, pl. a felette hosszúra, 1/ 2— 3/ 4 milliméterre nőtt Nitzschia perlonga PANT , mely óriási bacillaria már szabad szemmel is felismerhető, vagy a Nitzschia sigtnoidea, a hosszú szalagokban élő Fragillaria mutabilis, Fragillaria capucina, az apró Cyclotella balatonis és a Cyclotella ocellata. Ezen felsorolt igazi pelagikus fajok azok, melyek nagyobb számú arányban a Peridineák (Ceratium hirundinella), a Rotatoriák és a Copepoddk társaságában a valódi planktont alkotják, s mely ős táplálék mennyiségétől, fejlődhetőségétől a tavak halbősége egyesegyedül függ. De a tó fenekén sűrű nemezként elterülő bacillariák asszimiláló lények lévén, festenytartóikban lerakódott diatomin segélyével nemcsak a tó vizében oldott szénsavas vegyülékekkel táplálkoznak, de néha, kivált napos időben, oly nagy mennyiségben választják el gáz alakjában az oxygeniumot, hogy a gázbuborékok a bacillaria-alkotta nemezt a fenékiszap felületétől lassan felemelik, úgy, hogy az tenyérnyi nagyságú czafatokban az iszap felületéről leválván, a gázbuborékok által a tó felületére emeltetik és itt a víz felületén addig, míg az összes kivált oxygen el nem illant, a vízáramnak engedve, a hullámmenet által hajtva úszkál, hogy később ismét a víz alá merülve, a tó fenekére kerüljön. Ezen biologiai jelenség ál-planktonnak neveztetik. Hatalmas hullámverés a parti kövekhez, czölöpökhöz, fatörzsökhöz, a parti növényzethez, kocsánok vagy kocsonyaszerű teleppel tapadó bacillariákat szintén
